Abraxas gnosztikus misztériuma

Abraxas gnosztikus misztériuma 850 480 Nt. Kwen Khan Khu Mester

Kedves olvasók:

Az alábbi sorokat küldöm nektek, hogy megpróbáljunk még jobban elmélyülni abban, amit úgy nevezhetnénk:

ABRAXAS GNOSZTIKUS MISZTÉRIUMA

Abraxas gnosztikus misztériuma

Egy másik alkalommal már készítettünk egy előadást ennek az egyedülálló archetípusnak az alapelveiről, amelynek külső megjelenése bizonyosan a BENSŐ NAGY MŰVEL kapcsolatos számos misztériumot rejt magában.

Abból kell kiindulnunk, hogy ABRAXAS, mindenekelőtt, maga a szexuális energia, amely magasba emeli vagy rabszolgává teszi az embert. A PARÁZNASÁG volt az, ami miatt a földi humanoid elvesztette akaratát és vágyát, hogy közel kerülhessen az isteni erőkhöz, vagyis a LÉNYHEZ.

Megneveztük azokat az elemeket is, amelyek ezt a nagyon ősi archetipikus alakot alkotják, amely nemcsak a görög-római kultúrában, hanem később a középkorban és a 18. században is, az alkimista és általában az okkultista tanulmányok részeként is jelen volt…

Engedjétek meg nekem, hogy ezen oldalakon ismét a Gnoszticizmus kiváló kutatójának, Stephan Höellernek néhány szavára hivatkozzak azzal kapcsolatban, amit ez a kivételes forma hordoz magában, lássuk csak:

„Említettem, hogy súlyos hiba lenne Abraxast összehasonlítani valamelyik hagyományos gnosztikus Démiurgosz-al. Sokkal helyesebb lenne azt mondani, hogy ő az a felszabadító erő, amely által a szeretet és a bölcsesség képes megvalósítani azt a feladatot, hogy felszabadítsa az emberi lelket a kozmosz rabszolgaságából. Abraxas mindenekfelett félelmetes [értsd: robbanékony]. Úgy véljük, hogy ezt a szót nem a korabeli köznyelv szerint kell értelmezni, hanem az Újjászületés emberének terribilitásának [értsd: forradalmi] értelme szerint, ami egy olyan tulajdonság, amely egyszerre jelentette rettegettnek és csodáltnak lenni és amely, ahogy mondták, mindazok birtokában van, akik természetes módon tűntek ki, mint rendkívüli ember.

Abraxas rettenetes, ostora nem sokban különbözik attól a csomózott kötéltől, amellyel Jézus ostorozta a pénzváltókat a templomban. A rettenetesnek ez a minősége nem a gonoszság vagy a tudatlan arrogancia ismertetőjele, amint az a Démurgiosz esetében felfedezhető, hanem a titáni erő természetes megnyilvánulása, amely óhatatlanul rémülettel és reszketéssel tölti el az emberi Tudatot [értsd: amikor nincs sem megértve, sem ellenőrzés alatt].”

És ugyanez a szerző hozzáteszi:

„A modern Kereszténység és az egész nyugati világ már válságba jutott és a rendelkezésre álló lehetőségek nem túl vonzóak. Nem vágyunk olyan apokaliptikus katasztrófákra, amelyek elcsúfították múltbéli történelmünket, sem a Kelet dehumanizáló útjára, amely elveink helyrehozhatatlan romlását eredményezné. Talán az egyetlen lehetőség, mely számunkra megmaradt, az Abraxas, vagyis a lelkünk kivetülése úgy kifelé, mint befelé, a biológiai eredetünk fénye és mély árnyai felé egyaránt abban a reményben, hogy megtaláljuk a tiszta archetípust a kettő keveredésében. Ez a tiszta archetípus Isten képe lenne, aki bennünk van, és aki túl sokáig volt elmerülve, akárcsak Atlantisz, a Tudatunk vizei alatt. Ilyen módon Abraxas a Teljes Embert is jelentené…”

Most pedig elmélyedve a minket foglalkoztató szimbólumba azt állítjuk, hogy Abraxas minden bizonnyal azért jelenik meg a kakas fejével, hogy jelezze számunkra, ő a Nap nunciusa, aki hírül adja egy új nap hajnalát. Ilyen a mi Filozofikus Higanyunk sajátos minősége.

Törzsét fém páncél borítja, mert ő maga az alkímiai fém, amely a tűzzel egyesülve megalkotjaezüst páncélunkat.

Az egyik kezében az akarat ostorát tartja, amely nélkül ő nem irányítható és elpusztíthatja az emberiséget, ahogyan ez megtörtént a jelenlegi emberi fajjal, amikor a paráznaság rabszolgájává vált.

A kakas1 feje a gnosztikusok GAIO-jára emlékeztet, az I.A.O. szent mantrája jelen van az Alkímiai műveinkben és titkos gyakorlatainkban.

Már sokszor elmondtuk, hogy a pajzs, amelyet a másik kezében tart, a az megfontoltságot szimbolizálja, amely nélkülözhetetlen, ha az elhivatott végig akarja járni az utat és szembe akar nézni a Kilencedik Szféra misztériumaival.

Kígyószerű lábai, amellett, hogy a hindusztáni Tantrizmusban az úgynevezett IDA ÉS PINGALA csatornákat szimbolizálják, amelyeken keresztül a Higany győzedelmesen emelkedik fel a gerincoszlop mentén amíg a Beavatott szemöldökközti területére nem érkezik, ezen az ábrázoláson a végtelen jelét formálják meg. Ez utóbbi határozottan hangsúlyozza, hogy csakis a sugárzó víz, A BÖLCSEK HIGANYA által törekedhetünk az örökkévalóság felé és hagyhatjuk el az idő kerekét- értsd: a Szamszárát-.

Az ábrán további három alak látható, amelyek nagyon érdekesek.

A térdelő és Abraxas haragjától megrettent nő arra hívja fel a figyelmünket, hogy tudjuk, hogyan válasszuk ki a Küklopszok Kovácsműhelyében való munkához a megfelelő nőt. Ez a nő nem lehet az Éva-Vénusz – az a nő, aki szereti a paráznaságot -, mert ő lenne a mi kárhozatunk. Emlékezzünk arra is, hogy a nő az Édenbe vezető kapu. A nővel hagytuk el az Édent az állati vágy miatt és csak a nővel válthatjuk meg magunkat az Atya előtt az alkímiai szerelem szentsége által.

Érdekes megfigyelni azt is, hogy Abraxas kilenc oldalú kövön ül. Az Ars Magna – az Alkímia- számos valódi Mestere elmondta, hogy a Bölcsek Köve egy kilenc oldalú kocka Kő és mindez azt jelenti, hogy az említett áldott Kőnek kilenc, a valódi RAGYOGÁSOK KÖVÉNEK megfelelő arca van, ami megfelel a Ragyogás valódi Kövének, amelyet az örök Triamazikamno-t – a teremtés három elsődleges erejét – képviselő háromszög koronáz meg.

Leírásunkat azzal fejezzük be, hogy bemutatjuk olvasónknak a különleges ABRACADABRA2 mantrát, amely szótagokra van osztva. Az Abracadabra az a mantra, amely minden ajtót kinyit és az ábránkon azt mondja nekünk, hogy Abraxas által, a Kénes Higany által, megnyílnak előttünk a mennyek kapui és azok a kapuk, amelyek minden misztériumot őriznek…

Abraxashoz és a térdelő nőhöz nagyon közel egy koponyát vagy halálfejet látunk. Ez a halál gondolata, az állandó emlékeztető számunkra, hogy MEGHALJUNK ÖNMAGUNKBAN, hogy pusztítsuk el állati Egónkat azért, hogy diadalmaskodjunk az Aranygyapjú – a benső Krisztus – meghódításában.

Hadd tegyek hozzá ismét néhány Stephan Höeller tollának köszönhető záró megjegyzést:

„Az emberiség individualizációja egyrészt az ég felé terjeszkedik, ahol az örök elmére fogékony magasztos és Isteni Anya – Mater Coelestis – várja, hogy fogadjon minket, másrészt gyökerei a fallikus Erósz, a Földi Atya földalatti világában vannak, akinek elementális ereje és energiája szolgáltatja a felemelkedéshez szükséges erőt. A fallosz, akár egy élő fa, az ösztönök földjének nedves és sötét zugaiból nő ki, és a tér végtelen üressége felé nyúlik, a Mater Coelestis,a csillagok közepén/között megkoronázott éteri anya méhébe. A földi fallosz spermája, az Etz Chiim – a Kabbala Életfájának – nedveaz égi anya méhébe vetülve megtermékenyíti a kozmikus pszichológiai tojást, amely arra hivatott, hogy kiáradjon belőle a Tudat új kozmosza. Így, az ellentétek harcának Eónikus játékának eredményeképpen létrejön az égnek és a földnek a végső egyesülése, melyek életet adnak az androgün Antroposznak, az Új Embernek, a gnosztikusok Krisztusának, aki minden egyes egyén és az egész emberiség átalakult és individualizált Egójának paradigmája.”

MYSTERIUM TREMENDUS ETIFASCINANS.

”Bámulatos és elbűvölő misztérium.”-

AZ ÁLDOTT THEOMEGALOGOSZ SZENT ENERGIÁJA LEGYEN MINDANNYIÓTOKKAL.

KWEN KHAN KHU

1 Szerk.: spanyolul: gallo, ejtése: »gájjo«

2 Szerk.: ejtsd: »abrakadabra«

*

code