Milyen titkos okai vannak a Lénynek, hogy segítsen pszichológiailag meghalnunk?

Milyen titkos okai vannak a Lénynek, hogy segítsen pszichológiailag meghalnunk? 850 480 Nt. Kwen Khan Khu Mester

Kedves barátaim:

Engedjétek meg, hogy küldjek néhány szót, amelyek megértést nyújtanak nekünk a következőkről:

MILYEN TITKOS OKAI VANNAK A LÉNYNEK, HOGY SEGÍTSEN PSZICHOLÓGIAILAG MEGHALNUNK?

Kedves olvasó, doktrínánk gyakran hangsúlyozza számunkra annak sürgős szükségét, hogy megsemmisítsük a förtelmes állati Egót annak érdekében, hogy egyre közelebb kerüljünk a Lényhez.

Szükséges tudni, hogy földi létünkben az Ének miatt nagyon sok személlyel vagyunk, akik szintén a pszichés aggregátumokba bebörtönzött lelkek és akikkel a múltbeli létezéseinkben sok eseményt megosztottunk.

Egy alkalommal a Nagytiszteletű Pátriárkával beszélgetve elmondta nekünk: „Tudnotok kell, hogy a postás, aki eljuttatja a leveleiteket az otthonaitokba, az az ember, aki benzint tankol nektek a benzinkutaknál, sőt az utcasarki hentes is, az ősidők óta mindannyiótokkal veletek jön. Ez alkotja a Szamszárát, értitek?…”

Ezek a szavak mélyen megérintettek engem és mély elmélkedésekbe bocsátkoztam. Emiatt egy nap úgy döntöttem, hogy megkérdezem az Avatárt: „Szóval, ha megszüntetem a pszichológiai aggregátumaimat, bizonyára sok barátomat elveszítem, igaz?”

A válasz: „Így van, kedves testvérem, ez így van! Megszakadnak azok az energetikai kapcsolatok, amelyek hosszú évszázadok óta összekötöttek velük… Majd te magad meglátod…!”

Mivel a gnosztikus oktatói kötelességem nem volt más, mint elmenni bárhová is legyen az, hogy megadjam ezeket a szent tanításokat, ide, oda és mindenhová, stb., stb., stb. mentem. Több éves missziók után meg akartam látogatni a családomat, és ennek érdekében elmentem testvéreimhez és a fizikai édesanyámhoz, akiket évek óta nem láttam.

A szülőföldemen való tartózkodás ideje alatt, meg szerettem volna tenni egy kísérletet. Ez abból állt, hogy egy nyilvános térre mentem, ahol volt egy hatalmas bevásárlóközpont, amelyet általában mindenki meglátogat, főleg hétvégente. Szóval szombaton odamentem és leültem egy padra, amely az említett bevásárlóközpont látogatóinak rendelkezésére állt. Reggel tíz körül mentem a bevásárlóközpontba, és vártam, hogy megjelenjen valamelyik barát, aki e szolgáló barátja volt egykoron, mielőtt elmentem a missziómra. Teltek az órák, és dél körül egy kis kioszkba mentem, ahol kávét lehetett rendelni. Emlékszem, hogy két kávét ittam egymás után, és miután kifizettem őket, visszatértem a helyemre, a padomra, amit kiválasztottam, hogy onnan nézzem az emberek jövés-menését…

Amikor este hét óra lett, figyelembe véve, hogy egyetlen barátom sem jelent meg, elhatároztam, hogy hazatérek a családom házába. Egy hét múlva meg akartam ismételni a kísérletet, de ezúttal az egyetemre mentem, ahol sok barátomat ismertem meg, akik ugyanazon tárgyakat tanulták, mint ez a szolgáló. Reméltem, hogy találkozok valamely múltbéli barátommal. Hasonlóképpen, az egész napot az egyetemen töltöttem, és amikor sötétedni kezdett, elhagytam azt a helyet, és nem sikerült rátalálnom azon időkből senkire, senkire, senkire, sem azokra, akik a barátaim voltak.

Egy harmadik kísérletben moziba mentem, és még jegyet is vettem, hogy megnézzek egy filmet. Az én személyem meg akarta nézni, nem jelenik-e meg hirtelen egy barát a nézőteret betöltő tömeg között. Az előzőekhez hasonlóan, miután megnéztem a filmet, otthagytam a mozit és elindultam egy közeli tér egyik padjára leülni. A nap hátralévő részében vártam, hogy találkozzak az egyik barátommal vagy barátnőmmel azokból az időkből, mielőtt még oktató lettem, és az eredmény pontosan ugyanaz volt: SENKI sem jelent meg! SENKI, SENKI, SENKI….!

Mivel ennek a szolgálónak megvolt néhány régi barátjának a telefonszáma is, sokszor szerettem volna telefonon kapcsolatba lépni velük, és rejtélyes módon a hívásaimra a válasz a telefontársaság rögzített üzenete volt: „A hívott szám NEM LÉTEZIK”; ezt a mondatot ismételték szakadatlanul. Nyilvánvalóan mindez azt jelezte számomra, hogy hiába próbáltam ezen a módon kapcsolatba lépni a régi barátaimmal.

Később visszatértem meglátogatni a rokonaimat, és megismételtem ezeket a kísérleteket, és meglepetésemre az eredmény ugyanaz volt. Olyan volt, mintha az idő elnyelte volna mindazokat a lelkeket, akikkel ez a szolgáló régen megosztott bizonyos, a horizontális életre jellemző eseményeket. Ezek a jelenségek, őszintén szólva, eszembe juttatták azokat a mondatokat, amelyeket a mi Nt. Samael Aun Weor Mesterünk hangsúlyozott.

Reflektálva mindezeken a dolgokon, arra a következtetésre jutottam egy meditáció során, hogy megértettem, a Függőleges Út választásával energetikailag elkülönülünk a halandók többi részétől, akik továbbra is a Vízszintes Úton járnak, és nyilvánvalóan csak azokkal a lelkekkel maradnak meg az energetikai kapcsolatok, akiknek ugyanúgy lelki vágyakozásaik vannak, mint nekünk. Tehát, ha a Titkos Ösvényen vagy a Hermetikus Úton vagyunk, csak azokkal a lelkekkel találkozunk majd, akik hozzánk hasonlóan próbálnak kitartani a LÉNY felé vezető útjukon, hogy végül egy nap elválaszthatatlanul egyesüljenek VELE.

Mindez, türelmes olvasó, transzcendentális jelentőséggel bír, ha rájövünk, hogy a LÉNYÜNK TELJESEN magába akar minket szívni és felfalni lelki és pszichés húsunkat, hogy aztán önmagát ÖNMEGVALÓSÍTOTT LÉNYNEK nyilváníthassa. Még ha nagyon durván is hangzik, ez az egyetlen, évezredek óta követett célja, amikor is úgy döntött, hogy a teremtés színpadára küld minket, hogy feltöltsön bennünket a visszatéréseinkből és rekurrenciáinkból származó tapasztalattal. Amikor azonban eljön az idő, a LÉNY fokozza erejét a lelkünkben, ha mi együttműködünk vele úgy, hogy meghalunk önmagunkban, azzal a céllal, hogy végül magával vigyen minket az Ő királyságába.

Nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy a LÉNY el tudjon ragadni minket a létezés jelenségéből, szüksége van arra, hogy ne álljunk kapcsolatban buta és mélység nélküli visszatérésekkel, sem pedig különféle karmákkal, amelyek akadályt jelenthetnek a felszabadulásunk számára… És sok ilyen ál-barátság, amelyeket létezéseink során gyűjtöttünk, csak arra szolgáltak, hogy karmákkal töltsenek el bennünket, mert a Nagy Törvényen kívüli cselekedetekkel osztozkodtunk velük…

Kétségtelen, hogy ezek a szakadások, amelyeket a LÉNY okoz közöttünk és ál-barátságaink között, hosszú távon a magány és az elutasítás érzetét kelti bennünk magával az élettel szemben. Ez elkerülhetetlen, mert nem lehet egyszerre két urat szolgálni, vagyis: „A kormányt és a forradalmat” -metaforikusan fogalmazva-; ezt mondta a Názáreti Nagy Kabir Jézus.

Mi az a tanulság, amit ebből a jelenségből levonunk? A válasz: szükségünk van arra, hogy önmagunkban pszichológiailag el legyünk határozva. A Hermetikus Ösvényen NEM LEHET ÉS NEM IS SZABAD KÉTÉRTELMŰEKNEK lennünk, mert csak azáltal, hogy mindig, minden pillanatban meg akarjuk semmisíteni sötét energetikai ellenségeinket -nevezetesen: az Ént és annak légióit-, így fogjuk megismerni a Valódi Lényünk különféle részeit és ezek az erők kísérnek majd utunk végéig.

Itt jön szóba a kiváló filozófus, William Shakespeare híres mondása: „TO BE OR NOT TO BE, THAT IS THE QUESTION!”, amit lefordítva hangsúlyozza számunkra: „LENNI vagy NEM LENNI, ez itt a kérdés!”

Meghagyom most nektek, barátaim, ezeket a mondatokat az elmélkedéseitekhez:

„Nem lehet igaz és tiszta barátságot kötni, csakis olyannal, aki az igazat mondja és a jó tanácsot adja.”

Simón Bolivar

„A barátság első törvénye, hogy kérjünk becsületes dolgokat a barátainktól és tegyünk becsületes dolgokat a barátainkért.”

Cicero

„Senkiből sem hiányzik az erő, viszont ami sokakból hiányzik, az az akarat.”

Victor Hugo

„Ami nincs az akarat kedvére, az mindig az elme körül mozog.”

Quevedo

A THEOMEGALOGOSZ ÁLDOTT ERŐI TÖLTSÉK FEL FÉNNYEL A LELKETEKET.
KWEN KHAN KHU

*

code