A látás érzékének transzcendenciája, Adriaen Collaert

A látás érzékének transzcendenciája

A látás érzékének transzcendenciája 850 480 Nt. Kwen Khan Khu Mester

Kedves barátaim!

Nagy örömmel küldöm el az öt metszet egyikét, amelyeket fokozatosan küldök nektek, és amelyek az öt érzékszervhez kapcsolódnak, amelyekkel szerves gépezetünk rendelkezik.

Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy az emberi érzékszervek nemcsak kapuk ahhoz, hogy érzékeljük a fizikai világ anyagi formáit, hanem Isteni Anyánk ajándéka is, hogy képesek legyünk megfigyelni, felfogni és érezni a Teremtőnk művét. Már mindannyian tudjuk, hogy nemcsak ez az öt érzékszervünk van, hanem a csakrákkal, korongokkal vagy mágneses kerekekkel is fel vagyunk ruházva, amelyekkel spirituális vagy metafizikai természetünkben rendelkezünk.

Most, ahogyan azt már az előző sorokban is elmondtuk, ez alkalommal csak a látás érzékével fogunk foglalkozni. És ehhez forduljunk a flamand származású művészhez, Maerten de Vos-hoz, aki 1532 és 1603 között élt, és társához, Adriaen Collaert-hez, a szintén flamand származású tervezőhöz és metszőhöz, aki 1560 és 1618 között élt. Mindketten az öt érzékszerv összetett allegorikus ábrázolását készítették el.

Ebben az esetben az alábbiról:

…A LÁTÁS ÉRZÉKÉNEK TRANSZCENDENCIÁJA

„A látás”, Maerten de Vos és Adriaen Collaert
A látás, Maerten de Vos és Adriaen Collaert

Mindenekelőtt azt mondjuk, hogy ezeken a metszeteken az emberi érzékeket egy hölgy vagy nő központi alakja jelzi. Miért? Válasz: Mert ezeknek az érzékeknek a minőségei olyanok, mint a gyönyörű gyöngyszemek, amelyekkel az Örök Nőiség szeretett volna megajándékozni minket, hogy újrateremthessük magunkat azokon a különböző módokon, ahogyan a teremtés környezete megmutatkozik számunkra.

Látunk tehát egy hölgyet, aki egy tükör előtt nézi magát, és abban tükröződve rendezi a haját. Ne felejtsük el itt azt a tényt, hogy az Alkímia tudománya beszél nekünk a transzmutációs művészet tükréről. Ez a tükör lehetővé teszi számunkra, hogy idővel megtudjuk, milyen magasabb rendű változásaink történtek az önmagukon végzett munkának köszönhetően.

Lábainál egy sas társul hozzá, ami a Lélek azon képességét szimbolizálja, hogy magasan szárnyaljon az égben. Ez a madár ismert rendkívül éles látásáról, amely lehetővé teszi számára, hogy hatalmas magasságból is meglássa a zsákmányát.

Hasonlóképpen, ennek az értékes metszetnek a hátterében Ádám és Éva képét látjuk, akiket kiűztek a földi paradicsomból, vagyis szégyenbe esnek, mert PARÁZNÁLKODTAK, ami miatt elvesztették a Tudat paradicsomát.

Ádám és Éva mögött egy almafát láthatunk, egy olyan gyümölcsöt, amely bibliai és kabbalista értelemben a szexualitást allegorizálja.

A pár előtt megjelenik egy Adeptus, aki megvádolja őket ezen cselekedetért, és különös módon Ádám egyik kezével Éva felé mintha őt tenné felelőssé az angyali bukásért, amiért hagyta magát elcsábítani a luciferi erők által. Mindezt a bibliai részletek azzal a mondattal írják le, amely így szól:

„A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és a rossz [szexualitás] tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz…”

A metszet másik oldalán, a háttérben a galileai Nagy Kabír látható, amint egyik hatalmas csodáját hajtja végre, például visszaadja egy vak ember látását. Ennek a tettnek két értelmezése van, mert egy ilyen csoda utalhat arra a konkrét tényre, amely lehetővé tette a vak ember számára, hogy újra lásson, vagyis, hogy szemlélje a teremtést; de gnosztikusan szimbolikus aspektusa is van, amely a benső Krisztus hatalmáról beszél nekünk, aki képes visszaadni nekünk az anyagi világ valódi látását, és megmutatni nekünk a Tudat magasabb világainak valóságát. Ez lenne a Nagy Valóság igazi látásmódja.

Jó itt, ezeken az oldalakon kiemelnünk, hogy amint állati Egónk felbomlik a Devi Kundalini vagy Stella Maris ─ a mi belső Isteni Asszonyunk ─ ereje által, akkor visszanyerjük Lényünk valódi szintjét, és ez lesz az igazi képünk.

Végezetül láthatjuk, hogy a metszet hátterében egy templomot figyelhetünk meg, amely a Filozófiai Lakhelyre vagy LÉNYÜNK Lakhelyére utal.

A metszet alján néhány latinul írt mondat található, amelyek a következőket fejezik ki:

Visu aquila excellit, solis radiantia spectat. Lumina, et illaesis fulgura fert oculis. Nos oculo mentis lumen speculemur Olympi: Luce Dei exorta vt diffugiant tenebrae.

Fordítás: „A sas a látás által tűnik ki, a nap ragyogó fényeit nézi, és sértetlen szemmel fogadja a ragyogást. Mi figyeljük az elme szemével ─ a tisztánlátással ─ az Olümposz fényét: Isten fényével úgy árad, hogy a sötétség eloszlik’.

Most néhány olyan mondatot ajándékozok számotokra, amelyek elősegítik az elmélkedést:

„A sötétség börtön, az éjszaka egyfajta köpeny, amelyet lelkünkre terítettek”.
Victor Hugo

„Nem élt boldogtalanul az, aki a sötétben született és a sötétben halt meg”.
Horatius

„Az emberi jellem legmélyebb alapelve a megbecsülés iránti vágy.”
William James

„Inkább azt választom, hogy tudjam értékelni azt, amim nincs, mintsem hogy rendelkezzem olyasvalamivel, amit nem vagyok képes értékelni.”
Orison Sweet Marden

„Nem az iskolában tanulunk, hanem az életben”.
Seneca

LAUDATOR TEMPORIS ACTI.
─ „Az elmúlt idő dicsérete”─.

KWEN KHAN KHU