A Titkos út nem való mindenkinek, sajnálatosan

A Titkos út nem való mindenkinek, sajnálatosan 850 480 Nt. Kwen Khan Khu Mester

Kedves olvasók!

A TITKOS ÚT NEM VALÓ MINDENKINEK, SAJNÁLATOSAN

Sürgősen eljuttatom hozzátok ezt a szöveget, amely szeretett Pátriárkánk, a Nt. Samael Aun Weor Mester egyik előadása átiratának felel meg, s amelyben nagyon világossá teszi, hogy valójában a Titkos Út sajnos nem való mindenkinek azon egyszerű oknál fogva, hogy NEM MINDENKI AKAR TELJESEN MEGÚJULNI és nem mindenki akarja kiszakítani a sötétséget a fizikai és lelki természetéből.

Amikor a saját BENSŐ LÉNYÜNK Intim Önmegvalósulásáról beszélnek nekünk, akkor valami NAGYON KOMOLY, NAGYON MÉLY dologról van szó, amiben nincs idő TÉTOVÁZÁSRA vagy ZAVAROS KÉTÉRTELMŰSÉGRE, ahogy a mexikóiak mondják; nem, kedves barátaim. A mi szent LÉNYÜNK Benső Önmegvalósulása olyasvalami, ami a folyamatos ABSZOLÚT MEGTAGADÁSÁT jelenti ANNAK, AMI VAGYUNK azért, hogy a helyén kivirágozzon az ARANY EMBRIÓ és annak mindenféle módosulásai, amelyek elvezetnek minket Valódi Szellemünk minden AUTONÓM ÉS ÖNTUDATOS RÉSZÉNEK visszahódításához.

Ez nem egy olyan munka, amelyet egyik napról a másikra végeznek, hanem egy KITARTÓ, MEGFONTOLT MUNKA kell legyen, amelyet sok odaadással, belső Istenünk iránti szeretetből végzünk. Valóban mindenekfelett kell szeretni a mi benső istenségünket, ahogyan azt a mózesi Tízparancsolat helyesen kimondja. Ez az a nehézség, amellyel sok törekvő szembesül, amikor a belső munkától várt sikerek elérésére törekszik. Ahhoz hogy kapjunk, előtte MINDENT ODA kell ADNUNK. Aki többet ad, többet kap, és az, aki semmit sem ad magától, még azt a keveset is elveszik tőle, amije van… Ez a törvény!

Ez MINDENKI SZÁMÁRA NAGYON VILÁGOS KELL LEGYEN, mert jobb nem belevágni képmutató módon ebbe a kalandba, amely veszélyeket, rettenetes morális fájdalmakat, kimondhatatlan szenvedéseket, mindenféle nélkülözéseket, sok olyan dologról való lemondást von maga után, amelyeket normálisnak, sőt hasznosnak tartunk, holott valójában ezek egyszerű fantáziák, amelyeket mi teremtettünk magunknak létezésünk során. Vannak emberek, akik más létezésekben tett erőfeszítések miatt már hoznak magukkal néhány olyan értéket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy szembenézzenek ezekkel a megpróbáltatásokkal. Ezek az emberek, ha jelen létezésükben tovább erősítik az előző életeikben létrehozott értékeket, valószínűleg sikerül megvetniük a lábukat a kétélű késpenge ösvényén és sikeresen befejezik zarándokútjukat. Ugyanakkor azok, akik kíváncsiak, állhatatlanok, lusták, magáról a Gnózisról fecsegők, félősek, stb., stb., stb., előbb vagy utóbb szembesülnek az út szörnyű nehézségeivel, és elhagyják az utat, hogy valószínűleg involúcióba lépve végezzék és panaszkodjanak az idő miatt, amelyet elvesztettek, mert a Gnózisban voltak. Ironikus, de ez a valóság!

Most pedig a legnagyobb örömmel másolom ide nektek az Avatár szavait, hogy elmélkedjetek rajtuk:

„Tanítvány. -Mester, ha a múltban az emberiség pusztulásra ítéltetett, kivéve azt, aki eléri a Lény Benső Önmegvalósulását, akkor mi haszna volt, hogy eljött a Megváltó, azaz a Krisztus, aki azt mondják, éppen azért jött, hogy megmentse az emberiséget?

Mester. -Eljött, igen, hogy nyilvánosan megnyissa az utat azok számára, akik rá akarnak lépni, de az is nagyon igaz, hogy így kiáltott fel: „Sokan vannak a hivatalosak és kevesen a választottak.” És az ő egyik apokrif Evangéliumában -amely egyáltalán nem apokrif- ez áll: „Ezerből, aki engem keres, egy talál meg, ezerből, aki megtalál, egy követ és ezer engem követőből egy az enyém”. A Nagy Mester azt is mondta: „Két malomban őrlő asszony közül az egyik felvétetik, a másik elhagyatik, két, a mezőn dolgozó férfi közül az egyik felvétik, a másik elhagyatik”.

Tehát nem minden emberi lény éri el az Önmegvalósulást. Ezért is van az Úr könyvében, a Bhagavad Gítában -Krisna nagy művében- megírva: „A világon élő összes lény közül nagyon kevesen vannak azok, akik a tökéletességre törekszenek, a tökéletességre törekvők közül nagyon kevesen azok, akik elérik a tökéletességet, és a tökéletességet elérők közül nagyon kevesen azok, aki ismer engem”.

Így hát ne legyenek illúzióink. A Lény Benső Önmegvalósulása a kevesek számára van. Emlékezzünk, hogy a nagy Mesternő, H. P. Blavatsky, amikor A csend hangjacímű művét írta, az első oldalra nyomtatott egy mondatot, amely így hangzik: „A keveseknek”, mert valóban, a Nagy Mű hét kapuja, amelyek a Teremtés hét napjának felelnek meg, nem valók másnak, csak a keveseknek. Kevesen lennének azok, akik kiállnák a próbákat és nagyon kevesen állták ki azokat.

Krisztus mindenkit hívott, de nem mindenki érkezik meg. Sokan fognak kopogtatni az ajtón, mondván: „Uram, Uram, nyisd ki nekünk!”, és akkor azt fogja mondani: „Nem ismerlek titeket, honnan jöttetek?”. „De Uram, velünk ettél, házainkba beléptél”. „Mondom, nem ismerlek titeket.” És akkor a külső sötétségbe lesznek vetve, ahol csak sírás és fogcsikorgatás lesz hallható. Ilyen sötétség van a hindusztáni avitchi, a görög tartarosz, a Halottak Könyvében említett pokoli alvilágokban stb. Összességében, oda fog kerülni az egész emberiség.”

Az Ötödik Evangélium, II. kötet, „Fantáziák és valóságok a Vízöntő koráról” előadás, 363-364. old.

Most hagyok néhány mondatot az elmélkedésetekhez:

Mire szolgál az embernek a lehetőség, ha nem tudja, hogyan ragadja meg azt?”
George Eliot

Egy jó ma többet ér, mint két holnap.”
Franklin

A világ csupa ajtó, csupa lehetőség és kifeszített kötelek, amelyek arra várnak, hogy megragadják.”
Emerson

Aki tudja hogyan használja ki a lehetőséget, az a megfelelő ember.”
Goethe

A bölcs ember több lehetőséget teremt magának, mint amennyit talál.”
Bacon

SI TE FATA VOCANT.
─‘Ha a végzet szólít téged’─.
KWEN KHAN KHU

*

code