Senki sem ismeri magát- Pieter Brueghel

Senki sem ismeri magát

Senki sem ismeri magát 850 480 Nt. Kwen Khan Khu Mester

Örömömre szolgál, hogy ez alkalomból küldjek számotokra egy metszetet, amelyet az idősebb Pieter Brueghel festő készített 1526 és 1569 között. Ezen metszet címe…

… SENKI SEM ISMERI MAGÁT

Senki sem ismeri magát- Pieter Brueghel

Kezdjünk néhány észrevétellel, kedves olvasók, amelyek megérik a fáradtságot, hogy megfigyeljük azokat, lássuk:

Fent, bal oldalon egy festményt látunk egy férfival, aki középkori jelmezben van, önmagát nézi egy tükörben és lent, a festmény aljára flamand nyelven a következőt írták: «NIEMA[N]T. ES. KENT. SELVE[N]», ’senki sem ismeri magát’…….

Összesen nyolc figura található itt ugyanazzal a személlyel, ELCK-el -ami azt jelenti hollandul, hogy ’minden egyes’ vagy ’akárki’-. Ketten, közel a festményhez egy rongyot húznak. Hárman közülük egy lámpással a kezükben kutatnak a dobozok, tárgyak és zsákok között, amelyekre számok és szimbólumok vannak írva… A háttérben másik két személy látszik, egy a lámpásával keres egy hadseregnél és egy másik, előrébb, egy templom felé tart. És a nyolcadik, a metszet bal alsó sarkában egy hordóban van, emlékeztetve minket így Diogénészre. Meglepő, hogy körös-körül a zsákokon és dobozokon kívül mérőeszközöket is találunk, amelyek elhagyatottaknak tűnnek: egy mérleg, egy fejsze, egy vonalzó, egy sakktábla, kockák, tarotkártyák, egy olló, egy felborult korsó…

A metszet közepén találunk egy zsákot, amelyre a következőt írták: NEMO NON, ’SENKI NEM’. A zsákon található egy kés és néhány kőnek vagy kenyérnek tűnő tárgy…

Az öreg Elck keres valamit, ám még ha van is neki szemüvege és lámpása, úgy tűnik, hogy rosszul halad az ő kutatásában a latin mondat szerint: Nemo non quaerit passim sua commode, Nemo Non querit sese’ cunctis in rebus agendis, Nemo non inhiat privatis undique lucris, Nemo non inhiat privatis undique lucris. Hic trahit, ille trahit, cunctis amor unus habendi est.

Fordítás: ’Nincs olyan ember, aki ne keresné mindenhol a kényelmét. Nincs olyan, aki ne keresné magát minden tennivalóban. Nincs olyan ember, aki ne keresné mindenhol a saját hasznát. Ez húz, az húz, mindannyian ugyanúgy szeretik a birtoklást.’

A második fordítás:’Senki nem keresi mindenhol a saját kényelmét. Senki nem keresi magát minden tennivalóban. Senki nem törekszik mindenütt a saját hasznára. Ez húz, az húz, mindannyian ugyanúgy szeretik a birtoklást.’

Érdekes módon a személy -aki ugyanaz mind a fent leírt nyolc pozícióban-, az ő lámpásával és a keresésével egyrészről emlékeztet minket a bölcs Diogénészre, ám másrészről a ruhájára ELCK van írva, ami azt jelenti, hogy bármelyikünket ábrázolja.

Az alsó részen két mondat áll ófranciául és hollandul.

A harmadik fordítás:

’Az egész világon mindenki önmagát keresi a dolgokban, és ebből következik, hogy nem egy elvesztődik majd. Mindenki maga felé húzza a takarót. Senki sem fogja így megismerni önmagát, és ha ezt megérti, erőt nyer ki ebből és ámulatba esik majd rajta.’

Mit jelent mindez, sóvárgó olvasó?

Ami teljesen egyértelművé válik ezen a metszeten, az a festészeti ábrázolása a mi belső valóságunk örök kutatásának és az elhibázott törekvésünknek, miszerint azt a materiális dolgok között akarjuk megtalálni. Az ember mindig kívül kereste a materiális világban azt, amit önmagán belül hordoz, és ez a szomorú törekvés csak összezavarodottsághoz vezet bennünket.

Az ókori görögök Delphoi templomának bejárati homlokzatára a következőt vésték: HOMO NOSCE TE IPSUM, ‘Ember, ismerd meg önmagad’, és a sok kutató szerint ez a mondat folytatásában megérttette velünk: „És megismered majd az univerzumot és az azt benépesítő Isteneket.” Az örök Gnózis mindig is elmagyarázta azt, hogy minden igazság, amely benne foglaltatik a Makrokozmoszban, az ugyanúgy össze van gyűjtve az emberben is –a Mikrokozmoszban-.

Ám annak ellenére, hogy ezt milliószor ismételték, az emberi tömegek makacs mentalitása figyelmen kívül hagyta azt, amit ez a mondat évezredek óta mondott nekünk. A földi humanoid mindig is úgy tett, mintha a boldogságot és élete létének értelmét az anyagi dolgok keresésében találná meg, ami teljes abszurditás.

Ez az oka annak, hogy a háttérben egy illetőt látunk középkori szokás szerint öltözve, önmagát nézve egy tükörben. Ez emlékeztet bennünket az egyik ceremóniánk mondatára, amely törekszik kihangsúlyozni számunkra: „Nézz önmagadra, légy önmagad bírája, tégy Lelkiismeret-vizsgálatot és javítsd ki önmagad stb., stb., stb.”.

Másrészt megmutatkozik, hogy ez a szemtelenség az emberi lény életének minden területén megmutatkozik. Ez az oka annak, hogy több jelenetben is ugyanazt a szemüveges alakot láthatjuk többször is, és aki mindig keres… Ezért maga ez a személy viseli az ELCK nevet, amely ’bárkit’ jelent. Sajnálatosan mindannyiunkat ugyanabból a fából faragtak. Ezen jelenetek több pillanatában ez az emberke még egy lámpást is visz magával és még ez se jó semmire… Miért? Nos, mivel ebben a helyzetben az intellektualitás lámpásáról van szó, nem pedig a belső megvilágosodás lámpásáról.

Egy érdekesség, amit érdemes kiemelni, az az a rendetlenség, amiben ez az öregember, aki bármelyikünket képvisel, el van merülve. Mindenféle tárgyakat látunk ott, táskákat, ollót, órákat, tarotkártyákat, nagyítókat, csészéket, iránytűket, vonalzókat stb. stb. stb., jelezve számunkra azt, hogy ez a vak keresés életünk mindenféle különböző aspektusát éinti…

A metszet közepén egy nagy zsákot találunk, amire két szó van írva: NEMO NON ─fordítása: ’SENKI NEM’─, a zsák tetején pedig két kenyeret és egy kést látunk. Mi ez az egész? Válasz: Az a két szó a kenyérrel és a késsel azt mondja el számunkra: SENKI NEM KERESI A BÖLCSESSÉG KENYERÉT ÉS SENKI SEM HASZNÁLJA A TUDAT KÉSÉT, HOGY AZT MEGEMÉSSZE.

Ezen kiváló metszet bal felső részén két szereplő látható, akik egy ruhát vagy törölközőt rángatnak. Ez az örök harc, amelyben az emberiség el van merülve, megpróbálja megszerezni magának az igazságot, az értelmet, de valójában csak azért harcolnak, mivel be vannak zárva önnön dogmáikba…

A középen található, kezében lámpást tartó személy észre sem veszi, hogy lábai között a fémes káoszt vagy a bölcsek Higanyát jelképező gömb van. Így, testvéreim és nővéreim, a mi emberiségünk mindig kifelé, az anyagi és illuzórikus dolgok között kereste az igazságot, nem tudván, hogy a kincs, amit keresünk, bennünk van.

Ebben a mélyalvás állapotában van az a két kisember, akit a metszet hátterében látunk: az egyik a vallásos bepalackozottságával a templomba tart, a másik pedig egy hadsereghez tart. Mindkét helyzet azt tükrözi, hogy bárhol is vagyunk, vagy bármit is teszünk, amíg a Tudatunk alszik, nem fogjuk megtalálni, amit keresünk…..

Most néhány mondatot javaslok számotokra, hogy elmélkedjetek rajtuk:

Először meditálni, aztán elhatározni magunkat.”
Moltke

Hasznos egy napot meditálni, miután egy órát olvastunk.”
Massillon

Ó, középszerűség gyönyöre! Amikor nem tudsz gondolkodni, elszigeteled magad az öntudatlanságba! Amikor egy bicikliért tudsz lelkesedni!”
Ruben Darío

Nem az a nagyszerű, aki sokat tud, hanem aki sokat meditált.”
Settembrini

Viselkedj úgy, mintha akaratod és magatartásod maximáját egyetemes kódexnek nyilvánítanák minden lény számára “.
Emmanuel Kant

FATA VOLENTEM DUCUNT NOLENTEM TRAHUNT.
─’A végzet azokat vezeti, akik azt úgy akarják; azokat, akik nem akarják, magával rántja őket’─.
KWEN KHAN KHU

*

code