Kedves olvasó barátaim:
Engedjék meg, hogy szóljak néhány szót egy olyan érdekes témáról úgy, mint az:
ÁLLHATATOSSÁG AZ EGYÉNI PSZICHOLÓGIAI MUNKÁBAN.
Az értékes képességek egyike, amelynek megszerzéséért harcolnunk kell, kétségkívül az ÁLLHATATOSSÁG. Állhatatosnak, nagyon állhatatosnak kell lennünk a FOLYAMATOS ÖNMEGFIGYELÉSBEN. SOHA NEM HAGYHATUNK FEL EZZEL SEM NÉHÁNY MÁSODPERCRE, sem pillanatra, amikor épp úgy tartja kedvünk. Az Én ereje folyamatosan aktív ellenünk, és nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy csak akkor szálljunk szembe ezzel az erővel, amikor kedvünk van hozzá, nem, ez lehetetlen.
Állandóan emlékeznünk kell a helyes beszédmódunkra, a kiejtett szavaink harmóniájára, folyamatosan meg kell ragadnunk a PILLANATOT, AMELYBEN ÉLÜNK azért, hogy megakadályozzuk, hogy az elme folyton el akarjon kóborolni emlékeztetve minket múltbeli, sokszor fájdalmas, viszonyítgató, abszurd helyzetekre. Az elmének hozzá kell szoknia a PILLANAT MEGÉLÉSÉHEZ, és ezért elengedhetetlen, hogy állandó legyen a PILLANATNYISÁG FILOZÓFIÁJÁBAN. MEGÉLNI MINDEN PILLANATOT, EZ AZ, AMI ÉRDEKEL MINKET, létezésünk minden napján; csak így válhatunk lassanként ÖNMAGUNK urává…
Törekedni kell ÁLLANDÓNAK LENNI az imádságban, a gyakorlatainkban, a meditációinkban, mert az ÉN egy vasfal, amely köztünk és a LÉNY között áll, és egy ilyen falat nem fogunk ledönteni azáltal, hogy időnként megcsiklandozzuk, azokban a pillanatokban, amikor eszünkbe jut a LÉNY PARTKDOLG KÖTELESSÉGE.
Csak így, kedves olvasó, harminc év elteltével arathatunk győzelmet az ÉN felett. Nincs más mód, ezt a BELSŐ MUNKÁT a LÉTEZÉSÜNK LEGFONTOSABB feladatának kell tekintenünk, MERT EZ AZ EGYETLEN, AMI MINDEN NAP KÖZELEBB VISZ MINKET AZ ATYÁNKHOZ, AKI A TITOKBAN VAN. Nincs más mód….., sajnos….
Ez az oka annak, hogy emberek ezrei lépnek be a Gnózisba, akik aztán elhagyják azt: azonnali eredményeket akarnak. Miközben az Egó türelmesen, évszázadokon át vár arra, hogy a saját földjére ─ értsd: a pokolba ─ vezessen minket, mi pedig, ostoba módon, TÜRELMETLENNÉ válunk, és ez nagyon súlyos dolog.
Engem személy szerint soha nem érdekeltek az erők, amelyeket ezen az úton lehet megszerezni, engem csak NAGYON nyugtalanított az állapot, amiben voltam és mindig azt éreztem, hogy SOK KARMA terhel és az egyetlen dolog, ami nyugtalanított, az az volt, hogy megszabaduljak ezektől a karmáktól, és ugyanígy megszabaduljak az ÉN terhétől is. Az erők ─ mindig ezt gondoltam ─ másodlagosak, és a SÜRGŐS az volt, hogy megszabaduljunk a szégyenteljes szeméttől, amit magunkban hordozunk; ez volt az én SZEMÉLYES FILOZÓFIÁM. Szerencsére, Isteni Anyácskám mindig meghallgatta a könyörgéseimet, amelyekben lehetetlen volt elkerülnöm a könnyeket valahányszor csak megidéztem őt. Valóban REMÉNYTELEN ESETNEK éreztem magam. Az évek múlásával, és köszönhetően annak, hogy teljesen átadtam magam az EMBERISÉGÉRT HOZOTT ÁLDOZATNAK, az alkímiai gyakorlataimat meghallgatták, és akkor, lassacskán, észrevettem, hogy aggregátumaim ereje fokozatosan csökken. TISZTÁZOM: EZ NEM EGYIK NAPRÓL A MÁSIKRA TÖRTÉNT, nem; ez egy lassú folyamat volt, amibe bele kellett nyugodnom. A Nt. Samael Mester nagyon világosan azt mondja a Pistis Sophia–ban:
„Az Arkhónok, az Eónok Képviselői, az isteni hierarchiák gúnyolódnak a Beavatottakon, akik meg akarnak szabadulni a pszichológiai aggregátumoktól, és ironikusan azt mondják nekik: „Meg akarsz szabadulni attól, amit évezredeken és évszázadokon át szerettél, most azonnal? Szeretnél megszabadulni attól, ami annyi örömet szerzett neked? De kinek képzeled te magad?…”, stb., stb., stb.,
Így hát, türelmes olvasó, A TUDAT FORRADALMA egy életre szóló feladat. Kérlek, értsétek meg jól: ez EGY ÉLETRE SZÓL. Ezen az úton AZ ÁLLHATATLANOK MENTHETETLENÜL elbuknak… Minden előre megtett lépésért betegségekkel, agóniával, szomorúsággal, melankóliával, magányérzettel, állandó bizonytalansággal, a Titkos Ösvény elhagyásának kívánságával, érzelmi válságokkal, sírással stb., stb., stb., … fizetünk érte a Nagy Törvénynek.
Magának az Avatárnak, a Nt. Samael Aun Weor Mesternek is volt egy pillanat az életében, amikor majdnem kész volt bedobni a törülközőt. Nem tette meg, mert szerencsére a Buddhija megjelent a belső világokban egy Pegazuson lovagolva, leszállt a hátaslóról, és különböző szögekből kezdte vizsgálgatni Samael Mestert, majd végül azt mondta neki:
─ Rosszul vagy, igaz?
─ Igen, nagyon rosszul! ─ válaszolt a Pátriárka─ úgy érzem, nem bírom tovább..…
Ezt követően a Valkűr megidézte szeretett Mesterünk Valódi Lényét, és egyenesen nekiszegezte:
─ Láttad, hogy van a mi Bódhiszattvánk?
─ Igen, látom, látom…!
─ Nos, ha te nem segítesz neki, el fog bukni, és ha ő elbukik, akkor én is elbukok, és te is ─ a Monádra utalva ─ bukott leszel, RENDBEN?
Másodpercekkel ezután ez az imádott Valkűr felült szárnyas lovára, és titkosabb helyekre lovagolt.
Mit jelent mindez számunkra, kedves barátaim?
Ez csak egyetlen egy dolgot jelent: HOGYHA MAGA AZ AVATÁR ÉLET-HALÁL HARCOT KELLETT VÍVJON SAJÁT MAGA ELLEN egészen addig a pontig, ahol ERŐTLENNEK érezte magát, nos, akkor mi vár ránk…?
Ez az amiért Basilides Mester mindig azt állította: „Tízezer ember közül, aki egyesülni akar az Atyával, csak egynek sikerül”. Moria Mester azt is kijelentette: „Két ember közül, aki a titokban lévő Atyával való egyesülést keresi, csak az egyiknek fog sikerülni”. Vannak szavak, amelyek így szólnak: „Ezer ember közül, aki keres engem, egy talál meg. Ezer ember közül, aki rám talál, egy követ. Ezer ember közül, aki követ engem, egy ért meg engem. Az ezer közül, aki megért engem: EGY AZ ENYÉM!”. A többit könnyű kitalálni, kedves olvasók.
Senki sem szeret MEGHALNI ÖNMAGÁBAN, mert ez egy SZUPER FÁJDALMAS feladat, azt jelenti, hogy letépjük a pszichológiai húsunkat, és ez általában rengeteg FÁJDALMAT okoz, mert az EGÓ annyira rá van tapadva az okkult anatómiánkba, a pszichénkbe, hogy úgy érezzük, mintha elevenen nyúznának meg minket. Innen ered az azték panteonban az áldott XIPE TÓTEC alakja, a megnyúzott, aki azt szimbolizálja, aki mindenféle kegyelem, mindenféle mentegetőzés nélkül bánt önmagával azért, hogy elérje a Belső Valóságát.
Testvéreink megidézhetik a szent XIPE TÓTEC-et, és könyöröghetnek neki Krisztus nevében, Krisztus fenségessége által, Krisztus dicsősége által és az egyetemes jótékonyság nevében, hogy adjon nekik AKARATOT, LELKI ERŐT, MISZTIKUS LELKESEDÉST, hogy soha el ne hagyják a titkos ösvényt…
Most hagyok önöknek elmélkedésre néhány mondatot:
„Az állhatatosság az az erény, amely által minden más erény meghozza gyümölcsét.”
Graf
„Mi lehet keményebb a kőnél? Mi lehet lágyabb a víznél? Nos, a lágy víz kivájja a kemény követ”.
Ovidius
„A győzelem a legkitartóbbé”.
Napóleon
„Az állhatatosság nem a hozzákezdésben, hanem a kitartásban van”.
Leonardo da Vinci
PERSEVERANTIA VINCIT.
─”A kitartás győzedelmeskedik”─.
KWEN KHAN KHU
