Kedves barátaim!
Tollat ragadok, hogy néhány szót írjak nektek a jelen metszethez kapcsolódóan, amelyeket ÉRDEKESNEK találtunk feltárni önmagunkról szerzett ismereteink bővítése érdekében.
Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy a jelen metszet, amelyet Hieronymus Jerome Wierix készített, „Az ember négy korszaka” című gyűjteményhez tartozik, és amelynek címe…
…FELNŐTTKOR ─ ÉLETÜNK ALKONYA.
Valójában amit ebben látunk tükröződni az nem más, mint a Föld humanoidjaira jellemző emberi – erkölcsi és pszichológiai – nyomorúságok.
Ezen metszet felépítését egy sor karakter alkotja, és mindegyikük vészjósló sajátosságokkal rendelkezik. Kezdjük például egy öreg, förtelmes asszonnyal, akinek haj helyett kígyók vannak a fején. Nyilvánvalóan egy MEDÚZÁRÓL van szó, amelyhez a Discordiaszó társul. Kétségtelenül arra a gonosz tulajdonságra utal, amely szereti az intrikákat, gyűlöletet, veszekedést, ellenszenvet stb., stb. A viszály nem teszi lehetővé a békét, a harmóniát, a nyugalmat, az örömöt stb., stb., stb.
A fent említett medúza mellett egy másik nőt is láthatunk, aki folyamatosan zsákokat tölt meg érmékkel, amelyeket egy hordóból ürít ki. Őt a latin Avaritia ─ értsd: ‘fösvénység’ ─ szó kíséri. Köztudott, hogy a kapzsiság nem ismer határokat. A fösvénység Énje mindig egyre többet és többet és többet akar… Ez az aggregátum arra ösztönöz minket, hogy pénzt akarjunk, kerül, amibe kerül; hasonlóképpen, ha van egy autónk, akkor ez arra késztet minket, hogy szerezzünk még hármat ─ még akkor is, ha nincs rájuk szükségünk ─; ugyanígy, ha van egy házunk, megmozgatja a pszichológiai rugóinkat, hogy tíz házat szerezzünk, és így tovább.
Ez nagyon észrevehető sok férfi és sok nő körében. Vannak hölgyek, akiknek a szekrénye tele van ruhákkal és cipőkkel, amelyek közül sokat nem is hordanak, különböző értékű ékszerekkel, és mindezt azért, hogy felvágjanak a barátaik előtt. A kapzsi urak minden évben le akarják cserélni az autójukat, rengetegféle órát tartanak a személyes kelléktárukban, és mint általában, ezeket sem használják…..
Figyeljük meg, hogy a kapzsi hölgy felett egy földgömb van, amely a mi világunkként szolgál. Ez pontosan azt jelzi számunkra, hogy a kapzsiság egy olyan pszichológiai betegség, amely nem ismer területi határokat és mindenhol megtalálható.
Folytatva leírásunkat, rámutathatunk egy másik hölgyre a szekér tetején, akit az Aegritudo szó kísér, ami ‘nyugtalanságot’, ‘szorongást’, ‘betegséget’ jelent. Fontos kiemelni, hogy sokan mindig mindenre panaszkodnak, abszolút mindenre. Ezt nevezzük a Gnózisban önfontosságnak ─ pszichológiai dalnak ─, és ezért a serpenyő, amelyet ezen nő a kezében hord, azt jelzi, hogy mindig koldulunk együttérzésért, vigasztalásért, de bűnös módon. Abszolút nem akarjuk tagadni egyes személyek fájdalmát, amikor valóban betegek, és ez nyilvánvalóan demoralizációt és szomorúságot hoz. De ez egy másik dolog.
Ezután egy másik női alak jelenik meg szemeink előtt, egyik kezében fáklyát tart, a másikban pedig egy kancsó vizet, amelyet kiürít, miközben a szekér halad. A fent említett nő fölött a FRAVS vagy FRAUS szó áll latinul. Ez a szó a „csalásra” utal. És mi köze ennek a fáklyához és a korsóhoz? Nos, egyszerűen az, hogy az általa felajánlott dolog nem valódi. A csalás mindig azt kínálja, ami valójában illúzió. Ez az oka annak, hogy ez a nő egyfelől tüzet ─ a fáklyát ─, másfelől vizet ─ a korsót ─ hordozza.
Előrébb egy másik asszonyt láthatunk, aki sok kulcsot tart az egyik karjában, a lova hátán pedig egy dobozt vagy ládikát visz. A hozzá tartozó latin szó a CVRA. Ez a szó lefordítva ‘aggodalmat’, ‘szorongást’ jelent, és a bal kezében pedig egy holmikkal teli táskát hord. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a szorongások, az aggodalmak, amelyeket a pszichológiai aggregátumok idéznek elő bennünk, arra ösztönöznek minket, hogy meg akarunk szabadulni – mindegy hogyan – a problémáinktól, és ezért hordoz ez a nő számtalan kulcsot, mert arra sóvárog, hogy kinyíljon neki egy ajtó, hogy megszabaduljon a bal kezében hordott táska súlyától.
Jó kiemelni egy szereplőt, aki elöl megy, fekete köpennyel betakarva, amely egyben csuklyaként vagy kapucniként is szolgál számára. A latin kifejezés, amely őt kíséri, LVCTVS, és úgy kell fordítani, hogy „gyász” egy számunkra kedves személy halála miatt, vagy valami nagyon értékes dolog miatt, amit elvesztettünk. Kétségtelen, türelmes olvasó, hogy minden, amit elemeztünk idáig, az az élettel szembeni gyengeségeinkre utal, és sajnos ezeket a gyengeségeket egész életünkben magunkkal hordjuk. Nem vagyunk képesek túltenni magunkat egy számunkra nagyon kedves ember halálán, mert nem akarjuk megérteni, hogy MINDEN, AMI MEGSZÜLETIK, MEGHAL…
Jó, ha itt megemlékezünk két öregember képéről. Egyikük egy nyitott könyvet tart a kezében és a kapzsiságot képviselő nőhöz áll közel. Ez a figura az, aki számon tartja a pénzt, amit a nő a zsákjaiba önt. Ez az öregember azon kapzsikra utal, akik aprólékosan számon tartanak minden fillért, amit elköltenek, és rendkívül önzőek.
A másik öregember az első mögött, annak jegyzeteit olvassa, hogy ellenőrizze, mindent helyesen számoltak-e össze.
Arra is jó rámutatni, hogy ez a kocsi a saját rendezetlen pszichénk, amely hordozza mindezt a sok lelki mocskot, amitől szenvedünk nap mint nap, egész életünkben. Csakis az önmegfigyelés útján fedezhetjük fel ezeket a mentaloid élősködőket azért, hogy később aztán az önelemzés és önmegértés kése által megszabaduljunk tőlük.
Hasonlóképpen érdekes megfigyelni, hogy ennek a kártékony szekérnek a kerekei elpusztítanak mindent, ami nemes, mint például egy hegedűt, egy iránytűt, a bölcsesség néhány tekercsét, különböző értékeket, amelyeket bankjegykötegek vagy pénzkötegek szimbolizálnak, stb., stb., stb.
És végül a zászlóval vagy transzparenssel vonuló, amputált lábú ember megmutat, rámutat vagy jelzi mindazt a kellemetlenséget, amit ezek a pszichikai ügyetlenségek, avagy nemkívánatos pszichológiai aggregátumok kiváltanak bennünk.
Feltűnő, hogy a kocsi fájára latinul fel van írva a VESPER latin szó, amit úgy kell fordítani, hogy „naplemente”, „az éjszaka kezdete”. Ez a szó nem véletlenül került oda, dehogyis. Azt jelzi számunkra, hogy ezek a pszichológiai csapások egyre jobban kínoznak majd bennünket, ahogy az öregkorunkba lépünk…
Szeretnék most néhány mondatot átadni, amelyek időszerűek a reflektálásra:
„A kapzsiság összezsugorítja a szívet.”
Chateaubriand
„Minden gonoszság gyökere a kapzsiság.”
Szent Pál
„A fösvény egyszerre tapasztalja meg a gazdagok minden aggodalmát és a szegények minden nehézségét.”
Albert Guinon
„A fösvények úgy gyűjtögetnek, mintha örökké élnének, a tékozlók pedig úgy pazarolnak, mintha hamarosan meghalnának.”
Arisztotelész
„A kapzsiság olyan, mint a láng, amelynek hevessége arányosan növekszik az őt megelőző tűzzel.”
Seneca
SIC TRANSIT GLORIA MUNDI.
─ „Így múlik el a világ dicsősége” ─.
KWEN KHAN KHU
