Kedves olvasók:
Nagy örömömre szolgál eljuttatni hozzátok Avatárunk- a Nt. Samael Aun Weor Mester – szavait ebben a szövegben, amely az Abraxas magazin 11. számában jelent meg 1966 decemberében.
Ez egy etikai, spirituális, antropológiai és társadalmi szempontból nagyon mély cikk. A címe:
AZ EMBER EMBER ÁLTALI KIZSÁKMÁNYOLÁSA
1. Az élet a FÖLD bolygón sok trillió évvel ezelőtt jelent meg az északi sarkvidéken, a SZENT SZIGETEN, amely egykor az egyenlítői régióban helyezkedett el…
2. Föld bolygónk tengelye periodikus változásnak elmozdulásnak van kitéve, aminek következtében jelentősen megváltozik a pólusok és az egyenlítő helyzete az évszázadok során mélyreható változásokat eredményezve a klimatológiában, amelyek önmagukban képesek megmagyarázni a jégkorszaki jelenségeket, vagyis azokat a rendkívüli időszakokat, amelyeket a geológia bizonyított és amelyek során például Európa déli országait és Észak Afrikát örök hó borította, ahogyan manapság évmilliók óta a sarkvidékeket, miközben Grönland, Észak-Amerika, Szibéria, Spitzbergák stb. sarkvidéki régiói trópusi hőmérsékletnek örvendtek, amit a paleontológia mára már kétségbevonhatatlanná tett.
3. A FÖLD tengelyeinek forgása már bebizonyosodott, és a mai pólusok a tegnap egyenlítői voltak.
4. Megengedhetjük magunknak a luxust, hogy nevessünk Darwin elméletein és a materialista tudomány protoplazmáján, de ostobaság lenne gúnyolódnunk az ELSŐ EMBERI FAJON, ezen az eredeti PROTOPLAZMATIKUS fajon, amely a negyedik dimenzióból emelkedett ki.
5. Néhány kiváló bölcs titkos dokumentumokat tanulmányozva, saját maga meggyőződhetett arról, hogy az első gazdasági-társadalmi képződmény az ősközösség GAZDASÁGI-SZELLEMI rendszere volt, egy csodálatos rendszer, amely sok millió éven át tartott.
6. Az északi sarkvidék PROTOPLAZMATIKUS faja egyáltalán nem volt sem vad, sem félvad.
7. Az EREDETI ŐSI faj a negyedik dimenzió termékeny méhéből emelkedett ki félelmetes pszichikai erőkkel felvértezve, amelyek által a természet valódi KIRÁLYAIVÁ váltak.
8. Ennek a katasztrofális korszaknak, amelyben élünk, az OSTOBA MATERIALISTA TUDÓSAI a Kőkorszak őseurópai fajainak fosszilis maradványait tanulmányozva ostoba feltételezésekbe bocsátkoznak anélkül, hogy tudnák, hogy ezek a barlangi fajok nem a kezdetet, hanem a véget jelölik, mivel ezek az emberek az utolsó, már degenerálódott maradványai voltak annak a NEGYEDIK FAJNAK, amely egykor dicsőségesen ragyogott ATLANTISZ elmerült kontinensén.
9. Az északi sarkvidék eredeti ősemberének soha nem kellett felfedeznie a tüzet, ösztönösen ismerte, és tudta, hogyan kell azt intelligensen használni.
10. Az eredeti ősember soha nem találta fel az íjat és a nyilat; e találmány feltalálói a HARMADIK FAJ emberei voltak, annak a hatalmas kontinensnek a gigantikus lakói, amely a Csendes-óceánon létezett, és amelyet MU, majd később LEMÚRIA néven ismertek.
11. A földművelés megelőzte a vadászatot; a Lemúriaiak elsősorban földművelők, az Atlantisziak pedig alapvetően vadászok voltak.
12. Nem igaz az az elképzelés, hogy a vadászat fejlődése idézte elő az ősi állattenyésztés kialakulását. A Lemúrok nem elsősorban vadászattal foglalkoztak, mindazonáltal nyájak pásztorai voltak.
13. Az ősi állattartás megelőzte a vadászatot; az Atlantisziak és a Lemúrok már azelőtt háziasították az állatokat, hogy a vadászat kialakult volna a világon.
14. A mezőgazdaságnak mindig is voltak hullámvölgyei. Az állatok vontatóerőként való használata már az ősidők óta termelékenyebbé tette a földművesek munkáját.
15. Évmilliókkal a jól ismert Kőkorszak előtt az Atlantisziak és a Lemúrok megtanulták az állatokat mezőgazdasági gépekkel helyettesíteni.
16. A termelési kapcsolatok az ősi társadalmakban mindig a társadalmi és szellemi kapcsolatok eredménye volt.
17. Lemúria földműves törzseiben a munkaeszközök mindig közös tulajdonban voltak.
18. A lemúriai városokban élő emberek munkaeszközei néha közös, néha magántulajdonban voltak.
19. A lemúriai és atlantiszi közösségek munkaeszközei milliószor tökéletesebbek voltak, mint azok, amelyekkel most, ebben a huszadik században rendelkezünk.
20. Ha az ősember olyan gyenge és tehetetlen lett volna, mint amilyennek azt a történelmi materializmus bárgyú fanatikusai lefestik, alul maradt volna a vadállatokkal és a természettel vívott nagyon egyenlőtlen harcban és kevés vagy egyáltalán semmi haszna nem lett volna a törzsekben vagy csoportokban való életmódból.
21. Minden törzsben mindig lehetséges volt a vadászat, halászat termékeinek, az élelmiszerek stb. közös kezelése, amíg a törzsfőnök, a kormányzat tiszteletben tudta tartani a dolgokat, a közösség vagyonát; de amikor a HATÓSÁG birtokba veszi a közösség vagyonát, ez a rendszer sajnálatosan megbukik.
22. A primitív társadalomban a termékeny és kreatív munka bőséges többleteket hozott létre köszönhetően az egyszerű együttműködési rendszernek, vagyis sokan végezték ugyanazt a munkát.
23. Ott nem létezett az ember ember általi kizsákmányolása, és a törzs tagjai gond nélkül megosztották egymás között az élelmet.
24. Tejesen téves azt állítani, hogy az ember a MAJOMTÓL származik; az igazság az, hogy a MAJOM az ember gyermeke; az ember és a természet bizonyos vadállatainak keveredésének az eredménye, következménye.
25. A férfiak és a nők mindig is, már jóval a gazdaságok kialakulása előtt csoportokba tömörültek a közös munkára.
26. Egyértelmű, hogy kezdetben csak a törzs tagjai, a rokoni kötelékek által egyesített emberek csoportosultak munkára.
27. A munkaeszközök tökéletesedésével a csoportokban kialakult a természetes munkamegosztás: a legügyesebb, legintelligensebb, a technikailag képzettebb munkások úgy ma, akárcsak tegnap, mint tizennyolcmillió évvel ezelőtt, képesek voltak mezőgazdasági gépeket, bonyolult szerszámokat kezelni, míg a kevésbé ügyesek egyszerű munkákat végeztek.
28. A munkamegosztás minden korban létezett, mert mindig is léteztek különböző típusú munkák: földművelés, állattenyésztés vagy pásztorkodás, vadászat, különböző kézi munkák, különböző iparágak stb.
29. A földművelő és pásztorkodó törzsek közötti megosztás ma is ugyanúgy létezik, mint húsz vagy harmincmillió évvel ezelőtt. Az Amazonasz és Afrika mély dzsungeleiben számos törzs él, egyesek földműveléssel, mások állattenyésztéssel vagy vadászattal foglalkoznak.
30. A társadalmi munkamegosztás mindig is létezett, és egyidős az emberiséggel.
31. Ma, akárcsak tegnap és minden korban, a társadalmi munkamegosztás növeli a munka termelékenységét; minden országban, minden közösségben, mindig van egy bizonyos felesleg, bizonyos többlet egyes termékekből és bizonyos kereslet mások iránt; ez mindig megteremtette az alapokat a cserekereskedelemhez.
32. Az embereknek minden időben, minden korban voltak evolúciós és involúciós, a civilizáció és a barbárság ciklusai, és minden Kőkorszak után újra és újra megtanulták megolvasztani a fémeket, valamint vasból vagy bronzból eszközöket, fegyvereket és edényeket készíteni.
33. A mai emberiség különböző iparágai fejlettebb formában léteztek Atlantisz és Lemúria elsüllyedt kontinensein.
34. Nyilvánvaló, hogy a termelőerők fejlődése mindig növeli az ember termelőképességét, és ma, akárcsak a múltban, mindig több és több fogyasztási cikket biztosít számára.
35. A kollektív munka kollektív tőkét hozott létre. Az egyéni munka egyéni tőkét hozott létre.
36. Az EGYÉNI tőke növekedése valójában megteremtette a különbséget gazdagok és szegények között.
37. Ahogy a termelőerők fejlődtek, az egyén többet halmozott fel, mint amennyire valóban szüksége volt a megélhetéséhez, és ekkor rabszolgákat vásárolt a birtokához, adott munkát másoknak, urat és parancsolót csinált magából. Így jelent meg az EMBER EMBER ÁLTALI KIZSÁKMÁNYOLÁSA a föld színén.
Samael Aun Weor
Most adok számotokra néhány mondatot az elmélkedéshez, kedves olvasók:
„A lelkiismeret a lélek hangja, a szenvedélyek a testé. A tudatnak több mint ezer nyelve van.”
Shakespeare
„A lelkiismeretünk egy tévedhetetlen bíró, ameddig meg nem öltük.”
Balzac
„A tiszta lelkiismeret a legjobb törvény”.
Szolón
„Egyetértés nélkül nem létezhet sem jól kormányzott állam, sem jól irányított ház.”
Xenophon
A LEGFELSŐBB ÉPÍTÉSZ KIÁRAMLÁSAI SEGÍTSENEK MINDANNYIÓTOKNAK MEGTEREMTENI LELKETEK TEMPLOMÁT.
KWEN KHAN KHU
