Az Esszencia - V.M. Samael Aun Weor

Az Esszencia

Az Esszencia 850 480 Nt. Samael Aun Weor Mester

Minden újszülöttet az ő Esszenciája tesz széppé és imádni valóvá; ebből áll az ő valódi belső valója… Az Esszencia normális növekedése minden teremtményben bizonyosan nagyon visszamaradott, kezdetleges…

Az emberi szervezet a faj biológiai törvényeinek megfelelően növekszik; mindazonáltal az ilyenfajta növekedés lehetősége rendkívül korlátozottnak bizonyul az Esszencia számára…

Kétségtelen, hogy az Esszencia egyedül, segítség nélkül csak nagyon kis mértékben képes növekedni…

Őszintén, mellébeszélés nélkül mondhatjuk azt, hogy az Esszencia spontán és természetes növekedése kizáróan a gyermekkor első három, négy vagy öt éve alatt, azaz az élet első szakaszában lehetséges…

Az emberek úgy gondolják, hogy az Esszencia növekedése és fejlődése mindig folyamatosan történik, az evolúció mechanizmusával összhangban, ám az Egyetemes Gnoszticizmus egyértelműen megtanítja, hogy ez nem így történik…

Ahhoz, hogy az Esszencia tovább növekedjék, valami nagyon különlegesnek kell történnie, valami újnak kell megvalósulnia…

Erőteljesen szeretnék az önmagunkon való munkára utalni. Az Esszencia fejlesztése csakis tudatos munkákra és önként vállalt szenvedésekre alapozva lehetséges…

Meg kell értenünk, hogy ez a munka nem szakmabeli: banki, asztalos, kőműves, vasútvonal karbantartási vagy hivatali feladatokra stb. vonatkozik…

Ez a munka minden olyan személyre vonatkozik, aki kifejlesztette a személyiségét; pszichológiai dologról van szó…

Mindannyian tudjuk, hogy saját bensőnkben létezik az, amit úgy hívunk: Egó, Én, Én-magam, Önmagam…

Sajnálatosan az Esszencia be van zárva, be van palackozva az Egóba, ez pedig siralmas.

A pszichológiai Ént feloldani, a nemkívánatos elemeit megsemmisíteni, sürgős, halaszthatatlan, elnapolhatatlan… Ez az önmagunkon való munka értelme.

Soha nem tudnánk felszabadítani az Esszenciát, ha előtte nem semmisítenénk meg a pszichológiai Ént…

Az Esszenciában található a Vallás, Buddha, a Bölcsesség, a mi Mennyekben lévő Atyánk fájdalom részecskéi és mindazok az adatok, amelyekre szükségünk van a LÉNY BENSŐ ÖNMEGVALÓSÍTÁSÁHOZ.

Senki sem tudná megsemmisíteni a pszichológiai Ént anélkül, hogy előzőleg ne távolította volna el az embertelen elemeket, amelyeket önmagunkban hordozunk…

Porrá és hamuvá kell zúznunk korunk szörnyű kegyetlenségét; az irigységet, amely sajnálatosan a tett titkos mozgatórugójává alakult; az elviselhetetlen kapzsiságot, ami az életet olyan keserűvé tette; a visszataszító pletykákat; a rágalmazást, ami annyi tragédiának az okozója; a részegességet; a tisztátalan kéjsóvárságot, amely olyannyira bűzlik; stb., stb., stb.

Amilyen mértékben ezek a förtelmek kozmikus porrá alakulnak, úgy az Esszencia amellett, hogy egyre inkább felszabadul, harmonikusan növekszik és fejlődik…

Megkérdőjelezhetetlen, hogy amikor a pszichológiai Én meghalt, az Esszencia felragyog bennünk…

A szabad Esszencia benső szépséget ad nekünk; ebből a szépségből árad a tökéletes boldogság és a valódi szeretet…

Az Esszencia a tökéletesség sokféle érzékét és rendkívüli természeti erőket birtokol…

Amikor „meghalunk önmagunkban”, amikor feloldjuk a pszichológiai Ént, akkor örvendhetünk az Esszencia értékes erőinek és érzékeinek…

Forradalmi pszichológia, IV. fejezet, Az Esszencia.
Samael Aun Weor

*

code