Kedves olvasók!
Ezúton küldök önöknek egy újabb kinyilatkoztatást, amely kapcsolatban áll…
A TAPINTÁS ÉRZÉKÉVEL
Ez a metszet a többi korábbihoz hasonlóan Maerten de Vos és Adrian Collaert flamand származású művészeké.
A fő jelenetben egy hölgyet láthatunk, aki az élet fájának – a LÉNY – támaszkodik, és jobb kezével egy pókhálóra mutat, amíg bal kezével egy madarat tart. Ez a hölgy egy sziklán ül, amely a botlás kövét és a botrány szikláját – a szexualitást – jelképezi, ahogyan azt Szent Pál jól leírja.
A Gnoszticizmus azt tanítja nekünk, hogy bár igaz, hogy a pókok a sötét erőket szimbolizálhatják, az is nagyon igaz, hogy a pók mindannyiunk sorsára is utalhat, amely az idő múlásával szövődik. Egy alkalommal a Nt. Samael azt válaszolta egy tanítványnak, aki pókhálóba burkolózva látta magát, hogy ez az ateista Énjeit szimbolizálja…
A hölgy lábánál három állatot láthatunk: egy teknőst, egy gyíkot vagy szalamandrát és egy skorpiót. Ezzel kapcsolatban el kell mondanunk, a középkori alkimisták körében a teknős a fix (állandó, rögzült) elem – értsd: a Tűz – szimbóluma volt a transzmutáció művészetében. Emiatt nincs felruházva szárnyakkal, és a Tűz munkája lassan megy végbe okkult anatómiánkban.
Másrészt a skorpió a szexuális erőt allegorizálja, amely nélkül lehetetlen lenne véghezvinni a belső Nagy Művet. Ezt követően hangsúlyoznunk kell, hogy a gyíkot vagy szalamandrát az alkimisták arra használták, hogy rámutassanak a már kifejlesztett Titkos Tüzekre.
Ennek a vászonnak a felső részén a leány által azt mutatják be számunkra, hogy csak az illékony Higany ─ a madár ─ segítségével, amelyet metszetünkön a nő jelez, tudjuk bölcsen szövögetni a sorsunkat. Ez akkor lehetséges, ha nem esünk paráznaságba.
A paráznaság volt az oka annak, hogy kiűzettünk a Tudat paradicsomából, amint azt a metszetünk bal oldalán, közvetlenül a pókháló alatt láthatjuk. A paradicsomból kiűzött Éva és Ádám mellett, egy őket kísérő kúszó kígyót is látunk velük. Ez az a kígyó – a paráznaság jelképe-, amelyet Apollón feldúlva sebesített meg nyilaival, és amelyet a Teremtő arra ítélt, hogy mindig a földön kúszva éljen. Ebben az összefüggésben megfigyelhetjük, amint egy Kerub tüzes kardjával elűzi azokat, akik megszegték a Legszentebb parancsolatait.
A metszet másik oldalán a galileai Nagy Kabír ─ a Nt. Aberamentho Mester ─ látható abban a jelenetben, amikor néhány halászt hív, akik a tanítványai voltak, és akiknek azt mondta: „Eddig halhalászok voltatok, most lelkek halászaivá teszlek benneteket”, vagyis arra készítette fel őket, hogy a keresztény tanítást elvigyék az emberiség számára.
Ezért látjuk, hogy az egyik halász a Messiás felé fut, mert ő és társai elámultak a csodán, amit Jézus okozott nekik azzal, hogy bőséges fogást tett lehetővé számukra……. Ott, ebben a részletben azt látjuk, hogy tanítványai hálójukba gyűjtik ezen vízi élőlények mérhetetlen számát.
Következményként a háttérben néhány hajót látunk, amelyek átkelnek a tengeren. Ezek a hajók az A.Z.F. Arkánum misztériumát jelképezik, amely lehetővé teszi számunkra, hogy eligazodjunk a középkori alkimisták bronztengerén. Metszetünk egy toronnyal fejeződik be, amely a gerincvelőnket szimbolizálja, és amelyből füstöt látunk felszállni. Ez a füst állati pszichológiai aggregátumaink felbomlásának terméke.
Ezt a metszetet néhány latin nyelvű mondat kíséri, íme:
«Pertenues tactu quae nectit Aranea telas. Nocte dieque suum pendula texit opus. Quae tactu bona, quae tactu fiant mala, norunt. Qui faciunt: factum iudicet ipse Deus».
Fordítás:
„A pók, amely tapintással szövi finom hálóját, függeszkedve szövi éjjel és nappal művét. Ami tapinthatóan jó, és ami tapinthatóan rossz, azt azok tudják, akik megalkották: Isten maga ítéli meg a tetteket.”
Ezekkel a szavakkal azt mondják nekünk, hogy tetteink beszélnek helyettünk a legfőbb bíró előtt: Isten előtt.
Most átadok számotokra néhány kifejezést elmélkedésre:
„A nagy, elpusztíthatatlan csoda, az a csodákba vetett emberi hit.”
Jean Paul Richter
„A csodák a természet rendjén kívül történnek, a misztériumok pedig azok, amelyek csodának tűnnek, de nem azok, hanem olyan esetek, amelyek ritkán történnek meg.”
Cervantes
„Minden csoda ilyen, váratlan. A csoda ─ mondta egy gondolkodó ─ nem más, mint egy rejtett valóság hirtelen felbukkanása.”
Amado Nervo
„Az Irgalom és az Igazság együtt jár: ezek az Igazságosság és a Béke csókot vált”.
Biblia, Zsoltárok.
„Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak”.
Szent Máté Evangéliuma
VIRIBUS UNITIS.
─”Egyesített erővel”─.
KWEN KHAN KHU
