A meditációt úgy lehet meghatározni, mint tudományt, mint egy művészetet, vagy mint diszciplínát, és még úgy is, mint egy technikát. Egyszóval, beszélhetünk a meditációnak a tudományáról, mert egy tudomány, megvannak a saját tudományos jellemzői, amelyek bizonyíthatóak. Egy művészetről lehet beszélni, mert meditálni tudni egy művészi sajátosság, az elme relaxációjának és csendjének a témájában. Azt lehet mondani, hogy egy technika, mert meg kell tanulni a meditáció technikáját, és vannak szakemberek, és vannak olyanok, akik nem szakemberek. És úgyszintén fel lehet fogni még úgy is, mint egy diszciplínát, mert ahhoz, hogy odáig jussunk, hogy a meditáció atlétái legyünk, egy ezoterikus diszciplínára van szükségünk. Egyszóval, világos, hogy a meditáció, mint technika igényli bizonyos lépéseknek az ismeretét. Mint tudományt, a céljaival kapcsolatban kell tanulmányozni. Mint diszciplína, a jógi útjához és a gnosztikus fakír útjához tartozik. Így tehát, ezen az alapon mondhatjuk, hogy a meditáció egy nagy részt alkot az igazi belső munka eszenciájából. Meditáció nélkül lehetetlennek bizonyul a mi belső pszichológiai munkánk komoly tanulmányának folytatása, hogy gnosztikus kifejezésekkel éljünk. A meditáció nélkül nem tudjuk felmérni a Lény felé vezető haladásunkat.
