A Csodálatos Létra - V.M. Samael Aun Weor

A Csodálatos Létra

A Csodálatos Létra 850 480 Nt. Samael Aun Weor Mester

Egy igazi változásra kell törekednünk, ki kell törnünk ebből az unalmas rutinból, ebből a pusztán mechanikus és fárasztó életből…

Amit először is igen világosan meg kell értenünk az az, hogy legyünk akár polgárok vagy proletárok, jómódúak vagy a középosztály tagjai, gazdagok vagy szegények, mindannyiunk a „Lénynek egy bizonyos Szintjén” áll…

Az alkoholista „Lényének a Szintje” különbözik az antialkoholistáétól. Az utcalányé nagyon különbözik a fiatal hajadonétól. Amiről beszélünk, kétség kívül cáfolhatatlan, tagadhatatlan…

A fejezet ezen részéhez érve képzeljünk el egy létrát, amely függőlegesen áll és nagyon sok foka van…

Megkérdőjelezhetetlen, hogy mi a létra egyik fokán állunk; az alsóbb fokokon nálunk rosszabb személyek vannak; a felsőbb fokokon pedig a nálunk jobbak…

Ezen a rendkívüli Függőlegesen, ezen a csodálatos létrán, természetes, hogy megtaláljuk a Lény minden Szintjét… Minden személy más, ezt senki sem tagadhatja…

Kétségtelenül itt nem a szép vagy csúnya arcokról beszélünk, de nincs szó az életkorról sem. Vannak fiatalemberek és idősek; öregek, akik már a halálukon vannak és újszülött gyermekek…

Az idő és az évek kérdése: megszületni, növekedni, fejlődni, megházasodni, szaporodni, megöregedni és meghalni; mindez kizárólag a Vízszinteshez tartozik…

A „csodálatos létrán”, a Függőlegesen, az idő fogalma nem létezik. Ennek a létrának a fokain csupán a Lény Szintjei léteznek…

Az emberek gépies reménye nem használ semmit; ők azt hiszik, hogy idővel a dolgok jobbra fordulnak. Így gondolkodtak az dédszüleink és ükszüleink is; a tények viszont ennek éppen az ellenkezőjét mutatják…

A „Lény Szintje” számít, ami pedig Függőleges; mi egy adott fokon állunk, de feljuthatunk egy másik fokra is…

Az általunk tárgyalt „csodálatos létrának”, és amely a „Lény különböző Szintjeire” utal, bizosnyosan nincs semmi köze a vízszintes időhöz…

A „Lény magasabb Szintje” azonnal, minden pillanatban felettünk van…

Ez nem egy valamilyen távoli vízszintes jövőben létezik, hanem itt és most van, önmagunk belsőjében, a Függőlegesen…

Nyilvánvaló és bárki megértheti azt, hogy a két egyenes – a Vízszintes és a Függőleges – a mi benső pszichológiánkban található pillanatról pillanatra és egy keresztet alkot…

A azemélyiség az élet Vízszintes egyenesén fejlődik és nyilvánul meg. A saját lineáris idejében születik és hal meg; mulandó. Nem létezik egyetlen holnap sem a halott személyisége számára; az nem a Lény…

A Lény Szintjei, maga a Lény, nem tartoznak az időhöz, semmi közük a Vízszintes egyeneshez; önmagunkban léteznek, itt és most, a Függőlegesen…

Nyilvánvalóan képtelenség lenne magunkon kívül keresnünk a saját Lényünket…

Nem árt, ha irányadóként leszögezzük a következőket: a külső, fizikai világban címek, rangok, előléptetések stb., semmiképpen sem eredményeznék a hiteles felemelkedést, a Lény újraértékelését, avagy fentebb jutni a „Lény szintjének” egy magasabb fokára…

Forradalmi pszichológia, II. fejezet, A Csodálatos Létra
Samael Aun Weor

*

code