Kedves barátaim:
Engedjétek meg, hogy őrtornyomból szóljak hozzátok néhány szót a következőkről…
… PSZICHIKAI ÉS FIZIKAI HANYAGSÁGUNK TRAGÉDIÁJA
Senki sem tagadhatja, hogy összehasonlítva az emberit az istenivel ÍZISZ az isteni Örök Nőt képviseli, ahogyan OZIRISZ a FÉRFI megtestesülés az Istenek panteonjában, ott, az Olümposz vidékén. Ezzel szemben itt a földön, a férfi alak – isteni attribútumai nélkül – oziriszi megtestesüléssé válik, s ugyanakkor minden nő mikrokozmikus értelemben, a legszentebb Ízisz megtestesítőjévé lesz.
A fentiek alapján, földi átutazása során minden férfinek törekednie kell arra, hogy valódi Emberré váljon – mélyen gnosztikus értelemben –, és ugyanígy minden nőnek harcolnia kell azért, hogy megszerezze azokat az attribútumokat, amelyeket Isten női aspektusának tulajdonítanak. Így működik az ég-föld binom, melyet az isteni Theomegalogosz létre akart hozni a teremtés színpadán.
Sajnos TUDATLANSÁGUNK okán sem a pozitív pólus – napjaink ál-férfija –, sem a negatív pólus – a Kali-Juga szomorú napjainak nője – nem érez sóvárgást a bensejében, hogy belülről FORRADALMASÍTSA magát, hogy eljusson azon magasságokba, amelyet a Teremtő állított fel azért, hogy műve önmaga hű visszatükröződése legyen.
Megkérdőjelezhetetlen, hogy olyan világban élünk, amelyet a társadalmainkban nap mint nap előforduló tragédiák és drámák jellemeznek. A Gnózis azonban pontosan azért adatott meg nekünk, hogy a szemünk nyitva legyen erre a rettenetes látványra, és nemcsak a fizikai szemünk, hanem a spirituális látásunk is.
A Nt. Samael Mester ezerszer beszélt nekünk előadásaiban a híres LUNÁRIS HIDEGSÉGRŐL, amely létünk minden területén körbevesz minket. A súlyos azonban az a tény volt és lesz továbbra is, hogy minden dialektikus értekezése ellenére sem voltunk képesek szembeszállni pszichológiai és fizikai állapotunkkal és hagytuk, hogy ez az általunk ENTRÓPIÁNAK nevezett rettenetes betegség kialakuljon lelki és pszichikai anatómiánkban. Emiatt, azonkívül, hogy nem szoktunk hozzá, hogy kitartóan gyakoroljuk önmagunk ÖNMEGFIGYELÉSÉT, megengedtük azt, hogy a LUSTASÁG és a KÖZÖNY felépítse templomát érzelmeinkben és gondolatainkban, végül pedig papagájokká változtasson minket, akik képesek órákat tölteni a Gnoszticizmusról beszélve, de amikor eljön az ideje, hogy szavainkat, valódi tettekké változtassuk, nos, egyszerűen ugyanazok maradunk.
Samael Mester műveiben és homíliáiban mindig hangsúlyozta annak szükségességét, hogy olyan erőkkel vegyük körül magunkat, amelyek eltávolítják tőlünk ezt a LUNÁRIS HIDEGSÉGET, mely folyamatosan körülvesz és boldogtalanná tesz minket. És ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmünket annak szükségességére, hogy otthonunkban legyenek virágok, kellemes zene –háttérzene vagy a művészet nagy mestereié – és mindenekelőtt hangsúlyozta a sürgős szükségességét annak, hogy kitépjük magunkból azt a hanyagságot, amely a megállás nélküli, semmitmondó beszédre ösztönöz minket, s így kétértelmű fecsegésbe bocsátkozzunk. Mindez – mondta nekünk a Tiszteletreméltó – egy kissé ízléstelenné, tartalmatlanná és jelentéktelenné tesz minket.
Egy alkalommal, a Nagytiszteletű Samael Mester otthonában volt alkalmam meghallgatni Pátriárkánkat, amint egy hölgynek hangsúlyozza annak sürgősségét, hogy ne engedje ELHAGYNI magát annyira, hogy úgy nézzen ki, mint egy boszorkány. Ez a hölgy sem a haját nem hozta rendbe, sem a bőrét nem ápolta, még az illata sem volt kellemes és nyilvánvalóan más egoista állapotok mellett ez nem tette lehetővé, hogy legyen férje. És mégis, ez a hölgy állandóan azt hangoztatva járt-kelt, hogy szüksége van egy férjre, s mindez IRÓNIÁBA csapott át.
Beszédét folytatva a Nt. Samael Mester azt mondta, hogy nem érti, hogy egy nő, aki haladó szobákat vezet, hogyan vehet részt ezen szobán belüli feladatai ellátásában úgy, hogy nem hozza rendbe sem az arcát sem az öltözetét. „Úgy néznek ki, mint akit a temetőből szalajtottak és bevontak egy olyan szent dologba, mint a mi tevékenységeink”, így beszélt a mi Avatárunk azokban a napokban. De mint mindig, mindennek ellenére, sok női társunk kísérteties lény maradt, bárhová is ment. Rejtélyek, rejtélyek, rejtélyek…!!!
Intézményünket, a Gnózist, kedves olvasók, soha semmilyen módon sem lehetne összehasonlítani a hatvanas években kialakult hippi mozgalommal. Ez a mozgalom lett az eredménye a tömegek dionüszoszi hullámmal való rossz polarizációjának. Emiatt ezek az emberek öltözetük hanyagságát hirdették, sok nő akár meztelenül is járkált ezeken a fesztiválokon, sokan teherbe estek anélkül, hogy valaha is tudták volna, ki a gyermekük vagy gyermekeik apja, mivel lefeküdtek az összes racionális homunkulusszal, aki részt vett az említett fesztiválokon. Ezt már nagyon jól elmagyarázta Gurunk egyik művének egy fejezetében. Ezt a fejezetet „A DIONÜSZOSZI HULLÁM” névre keresztelték. Ezeken a hippi összejöveteleken a nők teljesen elhanyagolták a hajukat, az arcuk beesett volt, és ami még rosszabb, ezen férfiak és nők elmerültek a kábítószer – LSD és más szerek – fogyasztásban és a férfiak elkezdték megnöveszteni a hajukat, míg BARLANGLAKÓKKÁ változtak. A marihuána terjedni kezdett minden szélességi fokon, mivel a tömegek utánozni kezdték EZT AZ ÚJ HULLÁMOT, ami feltette az i-re a pontot az emberi faj degenerációjában.
TUDATUNK híres FORRADALMA magában foglalja azt a dolgot is, hogy bárhová is menjünk, méltó módon, illendően, tisztelettudóan jelenjünk meg ügyelve szavainkra, érzelmeinkre, tetteinkre és, nyilvánvalóan, a gondolatainkra. Itt nem arról beszélünk, hogy váljunk képmutatókká vagy robotokká, nem. Arról beszélünk, hogy legyünk Tudatosak a fizikai testünkkel, a barátainkkal és a saját pszichológiánkkal való kapcsolatunkról.
A gnosztikus férfi vagy nő ismertetőjegye mindenkor egy olyan emberé kellene lennie, aki menekül a negatív gondolatai elől, az egoista pszichológiai énekei elől, a beteges EGOIZMUSA elől, amely állandóan MINDENKI FIGYELMÉNEK A KÖZÉPPONTJÁBAN akar lenni. Nagyon kellemetlen, hogy mindig, mindig, mindig van előttünk egy olyan személy, aki csak panaszkodik az életről, és ráadásul mindig minden társát kritizálja, mint alvó, hamis, képmutató stb., stb., stb. emberek.
Mindezek a rögeszmék és zavarok olcsó pszichológiánk részét képezik és ezek a dolgok bezárják előttünk a belső világok templomainak kapuit és olyan légkört teremtenek körülöttünk, amely taszítja felebarátainkat. Így soha nem lesznek igazi barátaink, igazi társaink, igazi baráti kapcsolataink, akik segítenének bennünket a háromdimenziós világunkban. Miért? Nos, egyszerűen azért, mert senki sem szeret olyanok közelében lenni, akik mindig, mindenhol pszichológiai éneküket éneklik.
Itt az ideje, hogy felhagyjunk nyomorunkkal, kedves olvasók. Itt az ideje, hogy beleszeressünk a természet szépségébe, hogy törődjünk az otthonunkkal és ne változtassuk azt egy örökké rendetlen házzá. Itt az ideje, hogy megtanuljuk szeretni felebarátainkat és hogy tudjuk meghallgatni az ő véleményüket is a földi életünkről és a szellemi természetről.
Elmélkedjünk barátaim, ezeken a dolgokon, melyek bár úgy tűnhet, hogy nincs jelentőségük, igenis NAGYON, NAGYON, NAGYON fontosak…!!!
AZ ÖRÖKKÉVALÓ ÁLDÁSA LEGYEN MINDANNYIÓTOKKAL, HOGY LASSANKÉNT EGYRE JOBBAN ÉS JOBBAN KÖZELEDJÜNK AZ Ő SZENT KIRÁLYSÁGÁHOZ!
KWEN KHAN KHU
