A diplomácia

Kedves olvasó barátaim!

Megosztom mindannyiótokkal ezen pontosításokat remélve, hogy mindenkinek segítenek ebben az érdekes kérdésben, ami …

… A DIPLOMÁCIA

Üdvözöllek, kedves Mester.

Már napok óta szeretném megkérdezni tőled a következőket:

1. Lehetséges lenne, hogy egy nap mindannyiunknak útmutatást adj arról, hogy mi a Diplomácia, mint a Szellem értéke?
2. Nagyon felkelti a figyelmemet az, hogy a Nagytiszteletű Samael Mestert az Atyja pontosan azért küldte erre a világra, hogy fejlessze ezt az értéket, ezt az egyedülálló erényt.
3. Mindenekelőtt úgy érzem, hogy szükségünk van tisztázásra, hogy különbséget tegyünk a valódi diplomácia, mint magasabb rendű érték, és
   1. a képmutatás között.
   2. a hamisság között.
   3. a színlelés ─ amiről a Mester azt mondja, hogy bűn ─ között.
   4. a dolgok látszata között.
   5. aközött, amikor őszinték akarunk lenni, jövünk és mindenkinek a szemébe mondjuk az igazat, s így intoleranciába és az embertársaink iránti megértés és tisztelet hiányába esünk.
4. Az is érdekes lenne, ha felvilágosítanál minket a következőkről:
   1. Hogyan kell vagy lehet a diplomáciának megnyilvánulnia egy Mester és tanítványai között?
   2. Hogyan kell megnyilvánulnia az oktató és diákjai között, illetve maguk az oktatók és kollégáik között?
   3. Hogyan tudjuk ezt felmérni?
   4. Milyen paramétereket kell vizsgálnunk, hogy megtudjuk, nem fordultunk-e a szélsőségek felé?

Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy minden oktató tisztában legyen ezzel.

Nagyon köszönöm, Mester. Remélem, ha eljön az ideje, tudsz nekünk segíteni ebben a témában.

Ajánlott olvasmány



Az Álmok rejtélye



Egy Láma válaszai



Abraxas

Válaszok:

1. A diplomácia bizonyosan egy erény, amely megakadályozza a büszkeség, a kevélység, a harag, az intolerancia és az önimádat kifejeződését.
2. A Nagytiszteletű Samael Mestert az ő LÉNYE azért küldte ebbe a világba, hogy diplomáciát tanuljon ─ mondta nekünk ─, mert tudta, hogy ebben a világban ez egy nem létező erény. Világunk jelenlegi politikusai egyszerűen HAZUGOK és HAMISAK, és ezt hívják DIPLOMÁCIÁNAK. Emlékezzünk arra a megtapasztalásra, amelyet Pátriárkánk TORQUEMADA inkvizítor idejében fizikailag élt át, amikor azért, mert – a Mester – ki akarta fejezni ellenszenvét Brutus ─ a középkorban reinkarnálódott ─ önbíráskodó magatartása és az egyház mint jobbító erő hatástalansága miatt, akkor TORQUEMADA elfogatta a Mestert, egy oszlophoz kötözte és elevenen máglyán elégette.

3. A KÉPMUTATÁS nem diplomácia, mert azon alapul, hogy megpróbáljuk megtéveszteni felebarátunkat egy pózzal, egy gesztussal, néhány mondattal, melyeket nem érzünk a szívünkben, stb., stb.

   A DOLGOK LÁTSZATA is egy másik módja annak, hogy rászedjük embertársainkat. Példa: Amikor a diktátor, Ceausescu, Romániában megtudta, hogy nyugati emberek jöttek meglátogatni országát ─Romániát─, akkor megparancsolta, hogy házak ezreit díszítsék fel festményekkel, ami azt a benyomást keltette, hogy az országnak jól megy, miközben valójában mindenki rettenetesen éhezett.

   Ugyanígy, áligazságokat MONDANI EGY EMBERTÁRSUNK SZEMÉBE azzal az ürüggyel, hogy ŐSZINTÉNEK akarunk tűnni, ez az ÖNÁMÍTÁS egy formája, de nem DIPLOMÁCIA. Az emberi lény szereti az ÖNÁMÍTÁST, de nagyon nehezen tudja magát finomítani, hogy óvatos legyen szavaiban, gondolataiban és tetteiben.

4. Ha azonban egy Mesternek meg kell ráznia tanítványát, nem lesz más választása, mint Geburah – a szigor – erejére támaszkodni, valószínűleg négyszemközt vagy más tanítványok előtt erősen meg fogja szidni őt, hogy ne tévelyegjen el.

   Az oktatóknak türelmesnek és diplomatikusnak kell lenniük tanítványaikkal. Ez akkor sikerül, ha az oktató önmagát a hibázók közé sorolja, és figyelmeztet a hiba következményeire. Miért? Hát azért, mert az oktató emlékszik arra, hogy ő is elkövetett ilyen vagy ehhez hasonló hibát, amelyeket a tanítványai elkövetnek.

   Az oktatóknak diplomatikusnak kell lenniük kollégáikkal, mert önmegfigyeléssel és önemlékezéssel mindig emlékeztetniük kell magukat arra, hogy belsőleg az Idősebb Testvérek ezerszer diplomatikusabbak mindannyiunkkal.

   Ezeket a dolgokat az önmegfigyelés kiterjesztésével tudjuk felmérni.

   A paraméterek, amelyekkel mérnünk kell magunkat és fel kell ismernünk, hogy szélsőségek felé sodródunk: MEGFONTOLTSÁG, TÜRELEM, BÜSZKESÉG, MITOMÁNIA, MEGALOMÁNIA, HARAG. Amikor ezekbe az egoikus állapotokba kezdünk zuhanni, az azt jelenti, hogy elveszítjük a belső munka iránytűjét.

Ez minden, kedves olvasók.

Most néhány mondatot ajándékozok nektek az elmélkedésre:

„A diplomácia az eleganciával való győzelem és a méltósággal való vereség művészete”.
Saavedra Fajardo

„A legjobb diplomata az, aki keveset beszél és keveset mond”.
Oscar Wilde

„Nem az a fontos, hogy meghalljuk, amit mondanak, hanem az, hogy kiderítsük, mit gondolunk”.
Donoso Cortés

„A megfontolt beszéd több, mint az ékesszólás”.
Bacon

„A bátorság jobbik része a diszkréció”.
William Shakespeare

HIC ET NUNC. ─Itt és most─.

KWEN KHAN KHU Nemzetközi Koordinátor