Kedves barátaim!
Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy elhozhatom önöknek Hieronymus Wierix művésznek ezt a másik metszetét, amely része a másik háromnak, amely „Az ember négy korszakát” alkotja. Ez alkalommal arról beszélünk, ami …
… AZ ÖREGKOR – ÉJSZAKA
Kétségtelen az, társak, hogy életünk a napszakokhoz hasonlítható: amikor hajnalodik, azt mondhatjuk, hogy gyermekkorunkban vagyunk, amikor délben vagyunk ─ zeniten ─, azt mondhatjuk, hogy elértük ifjúkorunkat, amikor elérkezik a délután, ezt a jelenséget a felnőttkorhoz, az érettséghez hasonlíthatjuk, és amikor leszáll az éj, belépünk az öregkorba.
Ezzel foglalkozik művészünk ezen a gyönyörű metszeten, amelyen életünk szekere kezd szétszakadni vagy megsemmisülni. Lehetséges, hogy hátul egy öregasszonyt látunk egy ollóval, amint egy fonalat vág el, amely egy másik nőhöz csatlakozik, aki egy harmadik nővel dolgozik.
Ez alapvetően azt magyarázza, hogy amikor a Bobbin-Kandelnoszt értékeink kimerülnek, a Halál Angyalai elvágják az ezüst zsinórt, amely összeköti fizikai testünket az asztráltesttel. Ez az öregasszony a másik kettővel együtt maguk a klasszikusok párkái ─ ezért is írják ezt a szót többes számban: Parcae ─, amelyek létünk végét jelzik. Érdekes itt az a másik nő ─ egy másik párka ─, aki a fonó szerepét játssza, hiszen ezoterikusan szólva köztudott, hogy a halál és az élet összekapcsolódnak: meghalunk, hogy újraszülethessünk, és megszületünk, hogy aztán meghaljunk.
Egy angyal trombitál a szekér legvégén, hogy bejelentse egy ciklus végetérését. Felette a Fama szó jelenik meg, hogy jelezze, minden befejeződött, miközben egy bagoly szemléli azt. A bagoly az okkultizmusban mindig jelen van, hogy éjszakai madárként egyszerre jelezze számunkra az önemlékezést és ugyanígy az utazásunk végét is.
Két szerzetesnek öltözött figura látható, akiknek arcát csuklya takarja el, az egyik a szekér jobb oldalán, a másik a bal oldalán. Mindegyikük transzparensként hordoz egy-egy emblémát vagy rajzot, amely minden ember élettervét szimbolizálja.
Figyelemre méltó, hogy a képen hat láng van: kettő, amelyet a szerzetesek a kocsi oldalánál hordoznak, kettő a koporsó két oldalán, és még kettő mögötte a kocsin. Ez a Tarot 6. Arkánumának misztériuma. Ezzel arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a halál akkor tűnik fel, amikor a legkevésbé számítunk rá.
Az egyik ökrön Szaturnuszt látjuk a sarlójával. Ne feledjük, hogy Szaturnusz az időt szimbolizálja, és ezért láthatjuk a fején a latin Tempvs szót. Nagyon szemléletes, hogy az egyik szekeret húzó ökör fején homokóra látható. Ez az óra mindennek a kezdetét és a végét jelzi. Mindennek megvan a maga ideje. Emlékezzünk a Tempvs irreparabilis fugit latin kifejezésre, „az idő visszahozhatatlanul múlik”.
Végül körülírom a metszet alsó részében található latin kifejezést:
«Noctis ut in medio curas et corpora soluit, prostratis terrae membris vis languida somni: Sic mor cuncta vorat, relegunt exordia lapsu. Sic Parcae, sic tempus edax, sic cana vetustas».
Fordítás: „Ahogy az éjszaka közepén az alvás lomha ereje feloldja az aggodalmakat és a testeket, melyek végtagjai a földre borulnak, úgy emészt fel mindent a halál, úgy a párkák, mint a mohó idő, úgy az ősz hajú öregség visszautasítja a bevezetőt”.
A Szaturnusz mellett, a másik ökör mellett egy csontváz alakot láthatunk. Ez az alak azt mutatja, hogy minden a semmire redukálódik. E csontváz alak fölött egy latin szó jelenik meg, amely azt mondja nekünk: Fatum, amit úgy kell értelmezni, mint „a végzet„. Kétségtelen, hogy mindannyiunk sorsát a Nagy Törvény Urai jelzik, és ez a végzet előbb-utóbb elér bennünket dárdáival, avagy szimbolikus nyilaival.
Így halad előre a fizikai halál szekere, drága olvasók. Nem tisztel senkit és semmit, ezért látjuk, hogy a szekér embereket tapos el, vagy a meghalt emberek holttestét ─ férfiak, nők stb. stb. stb. ─.
Még állatokat is, mint a holttestek közelében halott ló.
Egy öregember vonul elöl. Ez az öregember a Bölcsesség egy Mesterét jelképezi, aki megmutatja a tények nyers valóságát, és azt, hogy minden a hiúságra redukálódik le: Vanitas vanitatum et omnia vanitas, „hiúságok hiúsága, minden hiúság”.
Végül, íme néhány mondat az önök elmélkedéséhez:
„Vannak halottak, akik annál inkább felfelé haladnak, minél inkább lefelé megy a koporsójuk”.
Manuel del Cabral
„A becsületes halál megváltja az esetlen életet”.
Tacitus
„A halál az a mérce, amely mindannyiunkat egyenlővé tesz”.
Pedro de Guzmán
„Egyedül a halál vallja meg, milyen gyenge is az emberi test”.
Juvenal
„Hogyan halhat meg hirtelen az, aki születésétől fogva látja, hogy végigfut az életen, és magával hordozza a halált?
Antonio Machado
MORS CERTA, HORA INCERTA.
─„A halál biztos, de az óra bizonytalan”─.
KWEN KHAN KHU
