Különbséget kell tenni a szándékos képzelet és a mechanikus képzelet között. Nyilvánvaló, hogy a mechanikus képzelet maga a fantázia. A hatalom kulcsa az akarat és a képzelet vibráló harmóniában való egyesítésében rejlik. Az asztrális utazáshoz létezik egy kulcs és ez egy gyors kulcs: a normális alvásból való ébredés után hunyjuk le a szemünket és mozgás nélkül, lehunyt szemmel élénken képzeljünk el bármilyen helyet. De ne azt képzeljétek, hogy csak képzelődtök, ezt tettekké kell formálnotok. Érezzétek magatokat teljesen biztosnak abban, hogy az elképzelt helyen vagytok, egyesítsétek az akaratot a képzelettel, és logikus, hogy ha az egyesítés sikerül, az eredmény a győzelem lesz. Hozzátok működésbe a képzelőerőt, hittel kezdjetek sétálni az elképzelt helyen. Ha a gyakorlatot végezzük és működésbe hozzuk az akaratot és a képzeletet -ez utóbbi nőies minőségű- az ágyban való mozgás nélkül, az álom megőrzésével és a hely elképzelésének megtartásával, mozgásba lendítve az akaratot és szilárdan elindulva bárhová eljuthatunk, ahová csak akarunk. Egyszer egy dzsungelben voltam, és egy ösvényen haladva meséltek nekem egy hegyről. Mivel a hely veszélyes volt, az asztrálban indultam kutatni. Elképzeltem a hegyet, ködöt láttam, néhány lépcsőfokot és egy csoport Adeptust. Amikor beléptem a helyre, kaptam egy kanál mézet, a Fehér Páholy ételét és a Bölcsesség Kenyerét; aztán azt mondták, hogy tisztítsam meg magam ricinusolajjal, hogy megtisztuljon a gyomrom. Másnap kiléptem a testből, amelynek a gyomrát már megtisztítottam. Láttam a csillagokat és elvégeztem a Man Rúnát. Az Adeptusok arra utasítottak, hogy szálljak alá a pokol világaiba. Beléptem a mély sötétség egy régiójába, ahol szörnyű fenevadak támadtak rám, ezek voltak az én Énjeim. Olyan kapukon kényszerültem átmenni, ahol alig fértem el, szűk ösvényeken át és onnan egy panteonon keresztül jutottam ki. Az Egótól lévő minden halál és szerencsétlenség, ez Mefisztó, nagyon keményen kell dolgozni.
Tarot és Kabbala, 2. fejezet
