Szükséges, hogy a tanítvány megtanulja magával vinni az asztrális utazásai alkalmával az Emlékek kedves Hölgyét azért, hogy áthozhassa emlékezetébe azt, amit lát és hall a belső világokban, mivel ő az, aki közvetítőként szolgál a fizikai agy érzékei és az asztrális test érzékfeletti érzékei közötti. Nos ő olyan, ha ez a fogalom így felfogható, mint az emlékezet tárháza. Az ágyban, amikor eljön az alvás ideje, így fogjuk hívni az Intimót: „Én Atyám, te, aki a valódi Lényem vagy, teljes szívemből és teljes lelkemből könyörgöm hozzád, hogy vedd ki az éteri testemből az Emlékeim Hölgyét, hogy végül ne feledjek el semmit, amikor visszatérek a testembe.” Ezután ejtsd ki a mantrát:
LÁÁÁÁÁ, RRRRRÁÁÁÁÁ, SSSZZZZZ,
és aludj el. Adj az SZ betűnek magas, a légfékek által keltett hanghoz hasonló sípoló hangot. Amikor a tanítvány az ébrenlét és az alvás között van, keljen fel az ágyából és hagyja el a szobáját a Gnosztikus Egyház felé véve az irányt. Ezt a parancsot úgy kell felfogni, ahogy van, bizonyossággal és hittel, mivel ez valóságos és nem kitalált; nincs benne mentalizmus, sem szuggesztió. Óvatosan kelj ki az ágyból, hogy ne ébredj fel, és sétálj ki a szobából teljesen természetesen, ahogyan naponta azt teszed, amikor munkába indulsz. Mielőtt kimész, ugorj egy kicsit azzal a szándékkal, hogy lebegj, és ha lebegsz, menj a Gnosztikus Egyházba vagy annak a betegnek a házába, akit meg kell gyógyítanod. De ha a kis ugrásnál nem lebegsz, térj vissza az ágyadba és ismételd meg a kísérletet. Ne aggódj a fizikai test miatt a gyakorlat során. Hagyd, hogy a természet dolgozzon, és ne kételkedj, mert az eredmény elvész.
Okkult orvoslás és gyakorlati mágia értekezés, „A betegségek öt oka” fejezet
