Kedves olvasók:
EGY FELHÍVÁS A REFLEKTÁLÁSRA
Szeretnék veletek együtt egy MÉLY REFLEKTÁLÁST végezni a lelki drámánkról, annak különféle változatairól és következményeiről.
A Gnoszticizmus határozottan kinyilvánítja a sürgető szükségét annak, hogy ne azonosuljunk sem e háromdimenziós világ dolgaival, sem érzelmeinkkel, még kevésbé gondolatainkkal. Mindannyian megtanultuk a Gnózis révén, hogy az azonosulás, bármilyen formájában, bepalackozottsághoz vezet, és ez utóbbi a titkos mozgatórugója annak az alvó állapotnak, amelyben a pszichénk, azaz a Tudatunk található.
Avatárunknak nagyon sok műve van, és ezek nagy többsége hangsúlyozza, hogy fel kell ébresztenünk a Tudatunkat, ki kell vennünk évezredes álmából, HOGY FOKOZATOSAN MEGSZABADÍTHASSUK FOGVATARTÓITÓL ─ az Énektől, avagy pszichológiai aggregátumoktól ─ amelyek zsibbadtan, lefagyasztva, avagy hipnotikus állapotban tartják őt. Ez a gonosz álom, amelyben sok évezrede szenvedünk, egy igazi tragédia.
Ezt az álmot néha vizuális benyomások táplálják: egy óra, egy legújabb típusú vagy különleges márkájú autó, egy többfunkciós ház, rengeteg pénz, amellyel bárhová eljuthatok, ahova csak kedvem tartja, még ha nem is szükséges, csupán szeszélyből.
Máskor hallható benyomások táplálják, ekkor rajongóivá válunk valamelyik divatos dalnak, rajongóivá válunk egy zenekarnak olyannyira, hogy egyetlen koncertjüket sem akarjuk kihagyni ennek vagy annak a rock zenekarnak, zenei CD-k függőivé válunk, és akár egész gyűjteményeink lesznek sekélyes zenékből.
Ugyanez vezet mineket a mobiltelefonoktól való függőséghez, hogy felhívjuk X-et vagy Y-t, amikor csak kedvünk tartja, attól függően, hogy melyik Én van soron, és ez esetben nemcsak a hallás érzékszervén keresztül bűvöljük el a pszichét, hanem a látás érzékszervén keresztül is, mert az egész napot ahhoz a készülékhez ragadva töltjük, amelyet ma IPHONE-nak hívnak…
Azonosulásunk olyan nagy lesz, hogy még a barátainkkal is versenyezni kezdünk, hogy kinek van a legjobb ilyen eszköze, noha már sok pszichiáter kezdi kongatni a vészharangot az ezen eszközök által kiváltott megszállottság miatt.
Mindez, barátaim, egy egoikus kényelmet eredményez, amely már-már a KÖNNYŰ MEGOLDÁSOK KÉNYELMESSÉGÉNEK határát súrolja. Az Én szeret mindent könnyen megszerzni, és mindig vannak érvei, hogy igazolja vágyait valaminek a megtételére vagy birtoklására. Emlékezzünk arra, hogy az ÉN, ahogyan azt Avatárunk, a Nt. Samael Mester kifejezi, a TÖBB folyamatán alapul… Ez azt jelenti: több pénz, több hírnév, több tárgy, több ház, több kozmetikum, több ékszer, több utazás, több állatias szex, több hatalom – politikai, vallási, társadalmi vagy bármilyen más jellegű –, több szépség a többiek elcsábítására, több vállalkozás, több öröm, több, több, több, stb., stb., stb.
Az ÉN, kedves olvasó, éppenséggel az öt érzék – a látás, a hallás, a tapintás, az ízlelés és a szaglás – ablakain keresztül táplálkozik azokból a benyomásokból, amelyeket nem alakítunk át, és ezek közvetlenül a pszichénk mélyére kerülnek, hogy gazdagítsák állati Egónk különféle vágyait.
De a legrosszabb nem ez, barátaim. Tragédiánk legrosszabb része megengedni a pszichénknek, az elménknek, hogy a gondolkodás folyamatába gabalyodva tartson minket. Ez a folyamat rettenetesen mechanikus, rettenetesen sűrű és rosszindulatú. Ezzel a három összetevővel elménk minden másodpercben, minden pillanatban hatalmas pókhálót sző, amely nem hagyja, hogy gondolataink szabadon áramoljanak, és még kevésbé, hogy rendelkezzünk az olyannyira szükséges MENTÁLIS NYUGALOMMAL. És enélkül az életünkben oly szükséges mentális nyugalom nélkül soha nem fogjuk elérni a NYUGODT SZÍV BÉKÉJÉT, és még kevésbé a megvilágosodást, meg van értve? Intellektuális gazemberek maradunk, akik mindenhol a Gnózis posztulátumait fogják ismételgetni, de nem fogjuk megtapasztalni azokat, mert azok csak a tudatalattink mélyén felhalmozódott fogalmak lesznek.
Nyilvánvaló, hogy amíg gnosztikus népünk és az emberiség általában, nem éri el a mentális békét, minden pillanatban mindenféle háborúkba keveredünk majd, az egyik a másik ellen, és MINDENKI MINDENKI ELLEN. Ez az a pszichofizikai aberráció, amelyet ebben az agyon dicsért civilizációnkban megteremtettünk.
Descartes egyszer azt mondta: „Gondolkodom, tehát vagyok!” Az egész világ leborult Descartes előtt, és egészen a közelmúltig ez a mondat volt az az axióma, amely szinte magát Istent is megmagyarázta…
Amíg meg nem jelent Pátriárkánk Gnózisa, és határozottan ki nem jelentette: Descartes teljesen tévedett! Van valami mélyebb, hatalmasabb és tisztább annál, amit mondatában kifejezett, mert az elmén túl van a LÉNY, A MI ÖRÖKKÉVALÓ VALÓSÁGUNK, ez, ami nem tartozik a dualitáshoz, és ami magának a létezésünknek az oka!! Nem az elme volt az, ami a létezés vásznára helyezett minket, hanem a mi mélyen lévő belső Monádunk kifejezett határozata volt ez. Hát akkor?
A Gnoszticizmus ezerféleképpen elmagyarázta nekünk, hogy az ELME az a szamár, amelyet Jézus Krisztus sikeresen meglovagolt, és amelyen bevonult az akkori Jeruzsálembe Virágvasárnapon.
A kortárs Gnoszticizmus áldott alapítója mindig támadta az összes ál-misztikus és ál-okkultista iskolát, mert azok az ELME DÉMONÁNAK imádói, és még ma is, nyomorúságos napjainkban is, társadalmunk világszerte tiszteli és dicsőíti az elme gazembereit – lásd: Bill Gates, Elon Musk, Stephen Hawking ─, gonosz alakokat, akik jelenleg manipulálják az emberiséget, és mindezt állítólag az emberiség érdekében teszik… Cinikusak lennének?
Ezekkel a szavakkal, kiváló olvasók, arra biztatlak titeket, hogy állítsátok meg zavarodott pszichénk őrült szekerét, és adjatok neki több lehetőséget, mélyen legbelül, a nyugalomra és a meditációra, hogy megszabadulva mindezen mániától, antipátiától, nehezteléstől, féltékenységtől, büszkeségtől, hiúságtól, önimádattól, önbecsüléstől és más, ugyanilyen gonosz gyomoktól, megtölthessük belső világunkat a valódi és autentikus testvériség szent aromájával, amelyet a Gnózis doktrinájában hirdet.
A KÖZÖS ÖRÖKKÉVALÓ KOZMIKUS ATYA ÁLDÁSA LEGYEN MINDNYÁJATOKKAL MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ.
Testvéri üdvözlettel,
Kwen Khan Khu
