A legjobb gyakorlat a képzelet Ismeretének az eléréséhez a következő: egy növény előtt ülve addig koncentrálunk rá, amíg elfelejtünk minden mást, ami nem maga a növény. Majd lehunyjuk a szemünket és elszenderedünk miközben képzeletünkben megőrizzük a növény alakját és formáját, szerkezetét, illatát és színét.
A tanítványnak el kell aludnia ezen gyakorlatok alatt. A tanítvány alvás közben mélyen meditál a növény belső felépítésén.
A tanítvány a növény élő sejtjeit fogja elképzelni. A növényi sejt protoplazmával, membránnal és sejtmaggal rendelkezik.
A protoplazma egy viszkózus, rugalmas és átlátszó anyag, amely nagyon hasonlít a tojásfehérjéhez -a fehérjeszerű anyaghoz. A tanítványnak szunyókálva kell elmélkednie a növényi sejt protoplazmájának négy alapvető elemén. Ez a négy elem: szén, oxigén, hidrogén és nitrogén.
A membrán egy csodálatos színtelen szubsztancia, amely vízben teljesen oldhatatlan.
Ez az anyag a híres cellulóz. A tanítvány, megfelelően koncentrálva, a sejtmagot úgy képzeli el, mint egy kis testecskét, amelyben a Nagy Egyetemes Élet lüktet. A magban található a magfonal, a sejtnedv és a sejtmagok, mindezt a maghártya veszi körül. A sejtmagocskák csillogással és szépséggel teli, parányi méretű testecskék, a növényi szervezet szüntelen reakcióinak a megmaradt termései.
A megfelelően koncentráló tanítványnak minden logikai pontossággal kell elképzelnie mindazokat az ásványi anyagokat és szerves kombinációkat, amelyek harmonikusan kibontakoznak a növény sejtjeinek a protoplazmájában.
Gondoljunk csak a keményítőszemcsékre és a csodálatos klorofillra, ami nélkül lehetetlen lenne tökéletes szerves szintézishez jutni. A klorofill szemcsés formában -kloroplasztiszokban-, valamint a gyönyörű sárga színű xantofill formájában fordul elő. Ez utóbbi a nap sugarai hatására felveszi a növény ezen oly értékes zöld színét. A teljes növény kiszámíthatatlan tökéletességek egy hibátlan sejtközössége.
A tanulónak meditálnia kell a növény tökéletességén és annak minden tudományos folyamatán, misztikus, földöntúli örömmel telve és elragadtatva ennyi szépségtől. A misztikus elragadtatásba esve idézi fel minden egyes növényi sejtnek a táplálkozással, a kapcsolattal és a szaporodással kapcsolatos összes jelenségét.
Nézzük meg a virág kelyhét; ott vannak a nemi szervei, ott van a porzó -a férfi szaporító elem-, ott van a termője, avagy a termőtáj -a legértékesebb női szerv az ő magházával, a bibeszáljával és a bibéjével. A magház egy zsák teli csodálatos magkezdeményekkel. A termőhöz viszonyítva a porzók különböző pozíciókat foglalhatnak el: a magház alatt, a magház körül vagy a magház felett helyezkedhetnek el. A megtermékenyítés a női mag és a hímivarsejtek összeolvadásával történik.
A virágpor -a hímivarsejt- a portok elhagyását követően elér a növény magházához, ahol a magkezdemény -a női ivarsejt- már sóvárogva várja. A mag az értékes és varázslatos magkezdemény, amely a megtermékenyítés után átalakul és növekszik. A tanítvány most visszaemlékszik arra az időre, amikor a növény, amelyen most meditál, finom kis szárként kihajtott. Képzelje el, hogy lassan növekszik egészen addig, amíg képzeletében látja, ahogyan ágakat, leveleket és virágokat hajt. Emlékezzünk, hogy mindennek, ami születik, meg kell halnia. Most képzeljük el a növény haldoklásának folyamatát: a virágai elnyílnak, a levelei elszáradnak és elfújja őket a szél és végül csak néhány száraz gally marad. A születés és a halál folyamata csodálatos.
Meditálva a növény születésének és halálának ezen egész folyamatán, meditálva mindezen a csodálatos növényi életen, ha a koncentráció tökéletes és az álom mély lesz, akkor az asztráltest csakrái forognak, fejlődnek és kibontakoznak. A meditációnak helyesnek kell lennie. Az elmének pontosnak kell lennie.
Logikus gondolkodásra és pontos koncepcióra van szükség ahhoz, hogy a belső érzékek teljesen tökéletesen fejlődjenek ki. Minden összefüggéstelenség, a logika és a mentális egyensúly minden hiánya akadályozza és károsítja az asztrális test csakráinak, korongjainak vagy lótuszvirágainak evolúcióját és fejlődését.
A tanulónak sok türelemre van szüksége, mert bármilyen türelmetlenség kudarchoz vezet. Türelemre, kitartásra, akaratra és abszolút tudatos hitre van szükség. Egy nap, az álmok között, a meditáció közben felbukkan egy távoli kép, egy természeti táj, egy arc stb. Ez annak a jele, hogy már fejlődik.
A tanuló apránként emelkedik fel a képzelet Ismeretéhez. A tanítvány apránként emeli fel Ízisz Fátylát.
Egy nap eltűnik a növény, amelyen meditál, és ekkor egy gyönyörű gyermeket lát a növény helyén; ez a gyermek a növény Elementálja, a növényi Lélek. Később, az alvás alatt a Tudata felébred, és akkor azt mondhatja: „Az asztrális testben vagyok”.
A Tudat apránként ébred fel. Ezen az úton elérkezik az a pillanat, amikor a tanítvány elnyeri a folyamatos Tudatot. Amikor a tanítvány folyamatos Tudatnak örvend, már nem álmodik többé, már nem tud többé álmodni, mert a Tudata ébren van. Így akkor is, amikor a teste alszik, tudatosan mozog a felsőbb világokban.
A pontos meditáció felébreszti a belső érzékeket és a belső testek teljes átalakulását eredményezi.
Aki felébreszti a Tudatot, az eljutott a képzelet Ismeretéhez, a szimbolikus képek világában mozog.
Azokat a szimbólumokat, amelyeket álmában látott, most álmodás nélkül látja.
Korábban alvó Tudattal látta őket, most pedig éber Tudattal mozog közöttük, még akkor is, amikor a fizikai teste mélyen alszik.
Eljutva a képzelet Ismertéhez a tanuló látja a szimbólumokat, de nem érti azokat.
Rájön, hogy az egész természet egy élő írás, amelyet ő nem ismer.
A Nagy Természet szent szimbólumainak értelmezéséhez szükséges felemelkedni az ihletett Ismerethez.
Endokrinológiai és kriminológiai alapismeretek, 22. fejezet
(Meditáció egy növény születésén és halálán)
