A Benső Mély Monád, a Valódi Lényünk, amelyet a héber kabbalisták »Kether«-nek neveznek, belülről kell, hogy ösztönözzön minket; belülről kell ösztönöznie spirituális motivációval, transzcendentális misztikus élményekkel, belülről kell ösztönöznie spirituális motivációval, transzcendentális misztikus élményekkel, erőkkel, amelyek behozzák a Monádot, hogy érezzünk egyféle spirituális nyugtalanságot, amely arra késztet, hogy keressük az Utat.
A másik felelősség közvetlenül ráhárul, vagy átszáll az Eszenciára, arra, ami bennünk a Földre inkarnálódott Emberi Lélek. Az Eszencia meg kell feleljen ezen ösztönzéseknek, mondjuk, munkálkodva. Oda kell tennie a maga erőfeszítéseit is, és gyakran szuper-erőfeszítéseket is, mert egy dolog, hogy van belső ösztönzésünk, amelyik sokat ér, amelyik az Atyától jön, és egy másik dolog, hogy legyen akaratunk, hogy megfeleljünk ezen erőfeszítéseknek, mert néha kifoszthat az Én életuntsága, az Én terhe vagy sűrűsége, vagy egy karma, amelyet egy adott pillanatban megélünk. Mindkét esetben oroszlánként kell védekeznünk, ugye, a karmikus erők ellen és a külső és belső entrópia ellen.
Így hát, ez az Eszencia, az Emberi Lélek feladata, megfelelni a belső ösztönzéseknek az Igazság szakadatlan kutatásával, a Tantörzs folytonos tanulmányozásával, a szüntelen gyakorlatokkal, amelyeket nap mint el kell végeznünk, böjtökkel, imádsággal, meditációval; ez az Eszencia munkája.