Nagyra becsült olvasók!
Azért ragadok tollat, hogy néhány megjegyzést tegyek a VALÓDI önmegfigyelés TECHNIKÁJÁHOZ való közeledés mély fontosságával kapcsolatban, és azzal a vágyunkkal, hogy a valóságban és ne a fantáziákban éljünk.
Mielőtt belevágnék a témába, szeretném elmondani, hogy ennek a metszetnek a címe…
…SPECVLVM FALLAX
─„A megtévesztő tükör”─
A metszet egy tizenkét darabból álló sorozat második eleme, amely a Duodecim specula Deum aliquando videre desideranti concinnata, „Tizenkét, megfelelően elrendezett tükör annak, aki egy napon látni szeretné Istent” című könyvben jelent meg, amit először 1601-ben adtak ki Antwerpenben. A rajzok szerzője Theodoor Galle ─1571-1633─ flamand metszetkészítő és kiadó.
Az illusztráció alakjaihoz közeledve mindenekelőtt egy rókát látunk, ami egy szappanbuborékot fúj, amely a világ alakját veszi fel. A háttér tele van a földi megtévesztés szimbólumaival: egy tükörben magát nézegető nő, a Holdat egy tükrön keresztül bámuló bolond, egy angyalt démonként ábrázoló festő, egy kaméleon, ami nyúl, kecskebak vagy róka alakját is fel tudja venni, egy tigris, ami nem ismeri fel magát a tükörben, és egy lovas, aki ellopja a tigriskölyköt. A metszeten egy latin felirat olvasható:
«Fallacis SPECVLI caueris te ludat imago: Non aurum est, quidquid bractea fulua tegit».
„Óvakodj attól, hogy kigúnyoljon a MEGTÉVESZTŐ TÜKÖR képe: nem minden arany, amit egy fényes lemez rejt”.
Az alsó részen a képen ábrázolt jelenetek magyarázata található, mindegyik az ábécé egy-egy betűjével jelölve.
A betűk és jelentései:
A. Fallax et mendax speculum: „Egy megtévesztő és hazug tükör.”
B. Stultus se in luna contemplans: „Egy bolond, aki önmagát szemléli a Holdban”.
C. Fallitur, pro angelo daemonem pingens: „Téved, aki egy angyal helyett démont fest.”
D. Mundus, speculorum fallacium fallacissimum: „A világ, egy megtévesztő tükör, a legmegtévesztőbb.”
E. Mundus luna inconstantior: „A világ instabilabb a Holdnál.”
F. Vulpecula, mundi fallacis typus: „A kis róka, a megtévesztő világ szimbóluma.”
G. Vulpecvla, in concha e sapone bullosum mundum festuca excitat: „Kis róka, egy csipet szappan egy kagylóban felébreszti a Föld buborékát.”
H. Tigris viua adhuc capi nequiuit: „A tigrist még nem sikerült élve elfogni.”
I. Catulus aliquando ab equite surripitur: „Néha egy lovas ellopja a tigriskölyköt.”
K. Mater obiecto speculo fallitur: „Az anya ─ az anyatigris ─ hagyja magát megtéveszteni a tükör által.”
L. Chamaeleontis vafricies: „A kaméleon megtévesztő formája és eszközei.”
Megpróbálunk jobban elmélyedni abban, hogy mit sugallnak ezek a szövegek, azt fogjuk mondani:
Bizonyosan, barátaim, amíg a Tudatunk alszik, mindaddig ezen illuzórikus létezés által megtévesztve fogunk élni, és ez a hipnózis a Szamszára ismert kerekéhez kötve tart bennünket. Minden pszichikailag alvó ember mindig a születések és halálok kerekének, avagy a Szamszára Kerekének rabja lesz.
Ezért ezen a metszeten a tükör említésének célja, hogy felhívja figyelmünket arra a szemfényvesztésre, amelyet a pszichénk hoz létre, amikor érzékszerveink el vannak bűvölve, és soha nem látjuk meg a természetben ténylegesen jelenlévő valóságokat. Ezért mondja nekünk Avatárunk, Samael Aun Weor hogy tanuljuk meg átalakítani az életünk során kapott benyomásokat azért, hogy ne a pszichológiai aggregátumaink által deformált képekből éljünk. Ily módon pszichénk mindig bepalackozva marad és soha nem leszünk szabadok.
Valóban hihetetlennek tűnik, hogy a XV. és XVI. században sok okkultista foglalkozott azzal, hogy megmutassa a tömegeknek azt a délibábot, amelyet az ÉN a hamis elképzelésekből folyamatosan gyárt, torzítva az öt érzékszerven keresztül kapott benyomásokat.
Így amikor azt mondják, hogy egy bolond önmagát szemléli a Holdban, akkor arra figyelmeztetnek minket, hogy pontosan a mi pszichológiánk lunáris, és ebben a hamis pszichológiában önmagunkat szándékozunk megfigyelni.
Vagy esetleg majd arra a hamis elképzelésre jutunk, hogy valaki egy démon, holott valójában egy angyal.
Azok is, akik azt hisszük, hogy a világunk csodálatos, holott valójában minden téren tele van ellentmondásokkal.
És mit mondhatunk a rókáról, aki egy szappanbuborékból képes világot teremteni? Jó okkal mondja nekünk a Nagytiszteletű Samael Mester a TÜZES RÓZSA című értekezésében, hogy a hétköznapi emberek mentális teste egy róka alakjára hasonlít. Az elme egy gonosz róka, amely mindig és mindenütt bajt okoz.
A tigris, amelyet számos kultúra ősidők óta nagyon ravasznak tart, mibennünk belül, szimbolikusan szólva, katalepsziás állapotában van bennünk; olyan, mintha halott lenne. Ezért mondják nekünk: «A tigrist még nem sikerült élve elfogni«.
És amikor törekszünk felébreszteni az önmegfigyelésnek ezen tigrisét, akkor hirtelen elhalad mellettünk egy lovas – egy pszichológiai aggregátum –, aki ellopja tőlünk a kölyköt, amely megadhatná nekünk a FELÉBREDÉS képességét, amelyre olyannyira vágyunk.
Ugyanígy, amikor az anyatigrist úgy írják le, mint aki hagyja magát becsapni a tükör előtt, ez azért van, mert a mi pszichológiánk kómában van, és nem érzékeli a valóságot.
Végül, valahányszor megpróbáljuk meghatározni a kaméleon trükkjeit, amelyek célja, hogy elkerülje az utazásai során való lebukást, mindez hasonlóképpen hozható összefüggésbe azokkal a változásokkal, amelyeket észlelhetünk a világunkat benépesítő racionális humanoidok pszichológiai pluralitásában észlelhetünk.
Most hozzáteszek számotokra néhány reflektálásra alkalmas mondatot:
„A fantázia minden túlsúlya az ész felett az őrület egy foka.”
Samuel Johnson
„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden dolognak.”
Eclesiastés
„A földön született a földre hull, és visszatér az égbe, ami az égből származott.”
Eurípides
„A sorsunk ellen harcolni olyan harc lenne, mint a búzakalászok küzdelme, amelyek ellenállnának a kaszának.”
Lord Byron
«A fanatizmus az a vallás számára, mint a képmutatás az erénynek».
Charles Palissot
UT SEMENTEM FECERIS, ITA METES.
─‘Ki mint vet, úgy arat’─.
KWEN KHAN KHU
