Ez a metszet, amely megmutatja nekünk Salvador Rosa-t, a festőt és egyben filozófust is, aki számunkra az érem két oldalát szándékozott bemutatni: egyrészt a haszontalan, üres életet, amely a materiális dolgokat úgy tiszteli, mintha azok transzcendentálisak lennének; másrészt rámutat arra, hogy az egyetlen dolog, amiért érdemes élni, az éppen a lélek értékei ─ a halál iránti közöny, az őszinteség, amelynek a festő szívét és legmélyebb érzéseit ajánlja fel…─.